Ugye, emlékszünk, 2015. őszén a migránsválságnak csúfolt legnagyobb újkori népvándorlás során Angela Merkel ösztönös megszólalása megnyitotta Németország határait és mintegy 900.000 menekült érkezett az országba. Az is ismert, hogy nem sokkal ezután született egy uniós többségi döntés arról, hogy a nem célország tagállamok kötelesek egy-egy kontingenst átvállalni ebből. Magyarországnak a kvóta szerint szimbolikusan kb. 1000 főt kellett volna befogadnia. Ennek a kötelezettségnek Cseh- és Lengyelországgal karöltve a magyar kormány nem kívánt eleget tenni és elzárkózott a végrehajtás elől.
A mai hírekből értesülhettünk arról, hogy az Európai Bizottság 2015 őszén benyújtott keresete alapján az Európai Bíróság meghozta döntését és a Közösséggel való szolidaritást megtagadó magatartásáért elítélte mindhárom tagországot.
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-04/cp200040hu.pdf
(Zárjelben mondom, hogy ezt ma ebédfőzés közben hallottam a rádióban, az online lapok hírei között nem szúrja ki a szemet.)
Ez eddig így szép, kerek dolog. Csakhogy az ügy ezzel még nincs lezárva: az ítélet alapján most a Bizottságnak kérvényeznie kell a büntetés kiszabását. És ha az meg is történik, a szankció, vagyis a kiszabható pénzbírság várhatólag olyan nagyságrendű lesz/lehet, amit Magyarország, ha eljön annak az ideje, a portókasszából kifizethet. Hogy mikor kerül sor a nevesítésre és mikor a fizetésre, ill. mi van, ha a kormány azt is megtagadja, ez a távolabbi jövő zenéje.
A kezdeményezéstől máig négy és fél év telt el. A mai hír ugyan egy lényeges mérföldkő, conditio sine qua non, de egyelőre csak részeredmény – kézzelfogható, a kormányokat hatékonyan észretérítő lépés ezáltal még mindig nem történt.
Mindezt azért említem, mert a magyar ellenzék és a nyugati sajtó sürgős lépést követel a magyar kormánnyal szemben a felhatalmazási törvény miatt. Nagyszerű, hogy emiatt – vagy akár maguktól is – 13 uniós ország közös nyilatkozatot adott ki ma ebben az ügyben.
https://infovilag.hu/kokik-es-sallerek-az-uniotol/
Mégsem önt el engem az örömteli bizakodás, hogy akkor záros határidőn belül ad acta kerül a felhatalmazási törvény. Ha kvóta-ügyben, ami inkább csak egy elvi kérdés, ha úgy tetszik, erőpróba volt, négy és fél év kellett egy ítélethozáshoz – egyelőre szankciók nélkül, akkor hatékony és gyors eredményt itt sem várok. Márpedig most nem babra megy a játék.
Olvasható még itt:
https://infovilag.hu/az-unio-szankcios-lehetosegei-es-az-ido/
