Szubjektív gondolatok objektív események kapcsán

Berlin felett az ég

Berlin felett az ég

Nem félünk a farkastól

2022. augusztus 18. - pomperyberlin

fazik.jpg

A legtöbb német olvasóval szemben én nem kedvelem Wladimir/Vlagyimir Kaminert. Nyugodtan tessék engem megkövezni, de nem tartom irodalomnak, szerintem hatásvadász lektür. A szerző „a németek” – ha szabad ilyen klisé jellegű általánosítást használnom – mazochista vonására épít, és immár 20-30 éve tart tükröt az olvasó elé. Hol könnyed humorral, néha öniróniával ír az élelmes, ügyeskedő, jég hátán is megélő, egyben érzelmes, családcentrikus orosz emigráns szemszögéből, aki alapállásban másképp gondolkodik, él, cselekszik, mint a befogadó többség.

Megjegyzem, abban teljesen igaza van, és ez 47 éve Berlinbe érkezésemkor nekem is feltűnt, hogy német környezetem messzemenően biztonságra törekszik és hosszútávon tervez – szemben más országok polgáraival, ahol nem kevesen máról holnapra élnek, ahol nincs kiszámítható jövő, következésképp nem létezik ez a biztonságérzet és -tudat. Annak idején tátott szájjal hallgattam a tőlem teljesen idegen és nekem érthetetlen igényt, hogy sokan még harmincon innen és mindössze néhány éves munkaviszony alapján már kiszámíttatták maguknak, hogy egy emberöltő múlva, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt, mekkora időskori ellátásban részesülnek majd. (Mit érdekelt annak idején, hogy mi lesz 40 év múlva! Azt meg kell előbb érni – gondoltam, mint jobbára mindenki a vasfüggöny mögött.) Tették ezt sokan, mert alapállásban bíztak abban, hogy az ország, Európa infláció nélküli gazdasági fejlődése, valamint ezzel párhuzamosan az ő szakmai karrierjük töretlen lesz. A feltételezés működött is több évtizeden keresztül.

Visszatérve Kaminerre: ami az orosz gázembargót illeti, 100%-osan egyetértek vele. Legutóbbi publicisztikájában rá jellemző módon elokvens könnyedséggel, mindenki számára érthetően magyarázza el, hogy a fokozódó mértékű gáz-zsarolással Putyin pont a fent említett német biztonságigényre épít.

Ezt turbózza fel a média, amikor energia-téren széltében-hosszában a német lakosság kétségbeesett önbebiztosítási igyekezetéről tudósít. Mintha már a nyári hőségben 33-35°C-nál is dideregnének. Ha hinni lehet az híreknek, akkor mindenki tűzifát vásárol. (Ez marhaság, hisz΄ a lakosság csekély részének van csak erre alkalmas kályhája). Magyarországon rémhírként terjed a középületekben nálunk elrendelt fűtéskorlátozás (mintha 19-20°C-nál meg kellene fagyni) és a kirakatok, középületek, szobrok éjszakai kivilágításának megszűntetése. (Valljuk meg, utóbbi szemet gyönyörködtető luxus, de semmiképp nem nélkülözhetetlen életszükséglet.) Megjegyzem, Berlinben a magyar média rémhírei és a hozzáfűzött, hol aggódó, hol kárörvendő fészbuk-kommentek kimondottan nevetségesek, vagy inkább szánalmasak.

Kaminer jól összefoglalja, hogy aggodalomra semmi ok, a gáztartályok 70%-os feltöltöttsége magasabb, mint a korábbi években, nem valószínű, hogy rekord hideg tél jönne, tehát a korlátozások mellett elegendő mennyiségű gáz és egyéb energia áll rendelkezésre.

Nem Putyin találta ki a gázimport csökkentését, hanem a német kormány, tehát gőzerővel dolgoznak az alternatívákon. A szállítás korlátozása, a turbina-cirkusz Kaminer szerint inkább a Kreml kétségbeesett kísérletére vall, semmint valós veszéllyel fenyegetné a német lakosság ellátását. Viszont az orosz elnök pontosan erre a (talán túlzott) német biztonságigényre épít, miközben az akció középtávon a kétkedők véleménye ellenére inkább az orosz gazdaságra nézve káros. Ülnek az eladatlan energiahordozókon, miközben a kitermelés csökkentése súlyos pénzekbe kerül, az új vevők, India, Kína felé pedig egyelőre még hiányzik a gázvezeték. Mindez, persze legyen Oroszország gondja.

Az viszont tény, hogy a nagyobb gazdasági kár az orosz nép torkán könnyebben nyomható le, mint a kisebb, de azért mégis jelentős inflációval párosuló recesszió a német adófizetőén. Putyinnak kevésbé kell törődnie a lakosság véleményével, mint az európai politikusoknak, akik négy évenként demokratikus választásokon mérettetnek meg, az álampolgárok pedig jogaik ismerete mellett nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek.

Némethonban 20%-ot kell megspórolni ahhoz, hogy túlélje az ország az orosz importkiesést. Ennek felét a kormány a lakosságtól várja, akire a korlátozások nem vonatkoznak. A zöldpárti gazdasági miniszter bízik az áremelés önmérséklő hatásában, amúgy pedig számít a lakosság szolidaritására – joggal.

Pillanatnyilag úgy tűnik, mintha a klímaválság újabb és újabb katasztrófái nagyobb veszélyt okoznának középtávon, mint a gázmizéria.

Jómagam nem vagyok hajlandó kétségbeesni. Meglehet, hogy ez a velem született optimizmusból fakad, esetleg rövidlátó felelőtlen balkáni nemtörődömségből. Mégis: úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. Emlékszem, hogy az 1973-74-es olajválság hirtelen mekkora innovációt váltott ki. Az alternatív energiaforrások felkutatása évtizedek óta folyamatos, mint látjuk, változó körülmények között, rentábilissá válhat a korábban nem annak tartott lelőhelyek kiaknázása, fokozódik a megújuló energiák alkalmazása, stb. A következő telet pedig az összes félelem és siránkozás ellenére ki fogjuk bírni. Nem félünk a farkastól.

Mindazonáltal nehéz időket élünk. A fentemlített német biztonságigény, ami a német gazdasági csoda kezdete óta sokáig töretlen volt és a folyamatos fejlődésbe vetett hittel párosult: nos, ez az, ami most megrendült. Itt 70 évig béke, gazdasági jólét és stabilitás honolt, ami egyedülálló az európai történelemben. Korábbi generációk mind megéltek legalább egy háborút és egy összeomlást, sokan kettőt is. Az emberek mégis hajlamosak arra, hogy ezt az időszakot nem különleges kegyelmi állapotként éljék meg, hanem mint normalitást, amibe a folytonos fejlődés mint automatizmus gyárilag bele lenne építve. A jót könnyű megszokni. Ugyanakkor nem váltottunk bérletet a folyamatos hegymenetre, erre a példa nélküli tartós jólétre nincs garancia, ez nem „jár” nekünk alanyi jogon. De gondoljunk bele: a gyülekező viharfelhők ellenére még mindig összehasonlíthatatlanul stabilabban állunk, mint sok más ország, ahonnan épp ide menekülnek, …

De ez egy másik eszmefuttatás témája.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pomperyberlin.blog.hu/api/trackback/id/tr2317910715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása