Tegnap vettem 2 pár cipőt. A pénztárosnő kedvesen felhívta a figyelmemet (nyilván üzleti meggondolásból), hogy tanácsos a csizmát impregnálnom.
- Csak a csizmát? A félcipőre ez nem vonatkozik?
- Nem, az vegán.
- .

Nehezen, de megértettem: a vegán leánykori neve műbőr.

Ez az újkori eufémia eszembe juttatta Aladin el-Mafaalani szociológus Das Integrationsparadox c. könyvét, amiben azt írja, hogy a negatív konnotációjú „migráns hátterű” kifejezést sikerrel helyettesíti a „nemzetközi életrajzzal rendelkezővel”, ami az előbbivel szemben felértékelő. (Téziséről és a könyvről már írtam 2021-ben.)

Elfelejtettem megkérdezni, hogyha vegán akkor egyben ehető is?

Felvetődhet még: hogy kerül a csizma (ill. cipő) az asztalra? Megnyugtatok mindenkit, hogy csak pillanatokra, átmenetileg, kizárólag a jobb fényviszonyok miatt és mert még nem volt lábon, de így sem direkt az abroszra, hanem szigorúan alátéttel. Egyelőre még kímélem, nem kóstoltam bele. 😊