Őfelsége I. Viktor a választók – és a választási törvény – kegyelméből Magyarország – jelenlegi és előreláthatólag hosszasan bebetonozott – apostoli királya malaszttal teljes. Különös kegyelméből idén is kaptam Erzsébet-utalványt. Kb. ez derült ki a kisérőlevél szövegéből különös tekintettel a különös kegyelemre. Tanulván a tavaly közröhely tárgyát képező, de annál drágább kézbesítési anomáliából – ezúttal mindenkinek ajánlott levélben küldték.

Illene azt mondani, hogy hálásan köszönöm. Hálaérzetemben az alábbi szempontok zavarnak:

• A rendelkezésemre álló statisztikai adatok alapján megállapítom, hogy kb. 2,6-2,7 mió ember érintett = az összlakosság kb. 26-27%-a, akiknek átlagos havi nyugdíja kb. 110.000[1] Ft. Ezen belül a statisztika 32724 külföldi nyugdíjast[2] tart számon, akik átlagosan havi 42.810 FT-ot kapnak.

• Ehhez képest a 10.000,- Ft-nyi nagy garral beharangozott egyszeri kegyelmi juttatás az éves átlagnyugdíjnak 0,756%-a. A felhajtás, vagyis a szelvények tervezése, gyártása, kísérőlevél=reklámhadjárat, majd a beváltással járó macera, adminisztráció költségeit itt nem említeném – csak a postázás kiteszi a jótékony juttatás értékének 5%-át[3]. A külföldre, esetleg tengerentúlra       menő értéknyilvánított ajánlott levelek portója sokkal drágább.

• Ha apostoli királyunk valóban a nyugdíjasok, egyben az ország érdekét tartaná szem előtt, ahhoz ennél sokkal egyszerűbb eljárás kínálkozik: a Nyugdíjintézet a decemberi nyugdíjakat ezzel az összeggel kiegészítve folyósíthatná. Amiről a média egy kétsorosban tájékoztatna. Ha valóban ez lenne a cél. De a körülményekből is látható, hogy nem erről van szó.

• Bajom van az öntözőkanna-elvvel is. Nem tudom, hogy az érintettek hány százaléka él a létminimum alatt vagy környékén. Mégsem minden nyugdíjas rászorult – és itt nem csak arra a néhányra gondolok, akikről mint másfél millió havi juttatást bekaszálókról legutóbb cikkeztek. Különösen nevetségesnek, egyben totál fölöslegesnek tartom a drága pénzen külföldre küldött jótéteményeket. Megkockáztatom: egyetlen magamfajta, „Nyugaton élő“ nyugdíjas sem rászorult, miközben, hacsak nem utazik Magyarországra, nem tud semmit kezdeni a keggyel. Ámbár továbbajándékozhatja, amit magam is tenni fogok. Egy aluljáróban élő hajléktalan – mégha aktív korú is – sokkal nagyobb hasznát veszi, mint én. De mintha ezt már tavaly is megírtam volna.

• Kitérhetnék még a szavazatokra spekuláló kisérőlevél csúsztatásaira, hazugságaira, valamint a pirosfehérzöldbe tekert nemzeti sallangokra és a populista semmitmondó frázisokra. Ebben sajnos semmi új nincs, bár én még mindig nem tudom megszokni.

• Személyes hiúságomat viszont piszkálja, ahogyan lenyugdíjasoz a levélíró. Ez a különben valós tény a legkevésbé jellemző az önazonosságomra, különösen, ha egy lesajnált csoporthoz tartozóként kívánnak velem alkalmi kegyet gyakorolni. De ez utóbbi nyilván szubjektív szempont.

[1] 2016-os statisztika

[2] Pontatlan, mert csak a külfölre történő utalások számát tartalmazza, az enyém, pl. bp-i folyószámlára megy.

[3] belföldön