Mondom néktek, a nyugati civilizációnak befellegzett. A jóléti társadalom halálra van ítélve.

De hogy az elején kezdjem: A kezdeti szakmai ismeretség az utcánkban lakó családdal laza barátsággá alakult, miután kiderült, hogy az ifjú férj Zsófi egyik elemista osztálytársának a bátyja. Még tavaly második ünnepnap becsöngettek, hogy boldog karácsonyt kívánjanak. Nagyon meghatódtunk. Ritka dolog, hogy a fiatal generáció ambicionálja a kapcsolatot a még csak nem is rokon idősebbekkel, meg kell ezt becsülni, így meghívtam őket december 29-re kávéra. Amit betegség miatt kénytelen voltam lemondani. A pótidőpontok rendre valami miatt meghiúsultak. Summa summarum, a többször eltolt meghívás négy hónapos késéssel múlt vasárnapon perfektuálódott, így egyszerre tudtunk koccintani utólag a karácsonyi ünnepekre és az újévre, valamint az idei közelgő munka ünnepére.

A kellemes nyári melegben sokáig ültünk a teraszon. Vendégeink elmesélték, hogy rendhagyó ajándékuk, jelesen a hat friss , mert tegnapi és mai tojás, az ő „termésük”. Mert teljesen más az íze és főleg az élmény, ha a saját tyúktól van. Eddig nem tudtam, hogy baromfit tartanának, csodálkoztam. Igenis, meg nem is, mondták nevetve, ezek csak időszakosan sajátok, mert bértyúkok, ekképpen az ajándék boldog kölcsön tyúkok boldog tojásai.

Igen, én ugyanígy meglepődtem. Tudok bérlakásról, bérelt autóról, a bankhiteltől a leasing-ig úgy adótechnikai mind a bérleményét tárgyát illető mindenféle változatról. Node élő baromfit kölcsönözni?

40 éve hasonló meghökkenéssel nyugtáztam iserőseink történetét. A városi értelmiségi, ha épp olyanja van, örökbe  fogadhat pl. egy élő sertést. A személyes kapcsolat kialakítása és ápolása okán nevet adhat neki, látogathatja a parasztgazdaságban, fejlődéséről rendszeresen tájékozódhat a „nevelőszülőknél”. Aztán amikor eljön az ideje és levágják, az adoptívszülő megkapja a részét a disznótoros javakból. Ilyen is csak a „Gutmensch” németeknél fordulhat elő, gondoltam. Ismerőseink lelkendezve számoltak be a parasztgazdaság további wellness-szolgáltatásáról, a pajta padjába felhányt friss szénában való „fürdésről” – érts ezalatt meztelen hempergést, míg a patak a pajta alatt csobog. (Akkoriban az allergia még nem volt ilyen elterjedt). Ez így együtt fantasztikus, egyedülálló fizikai és akusztikai élmény - mondták. Ez a lényegében semmi szolgáltatás jelentős felárral járt.  Fejcsóválva megállapítottam, hogy a jóléti társadalom elveszi az emberek józan eszét.

Időközben élettapasztalatokban gazdagodva ma már ritkán érnek meglepetések. De most mégis.

Az élő baromfi bérbeadására szakosodott cég célpublikuma a gyerekes családok, az óvodák és az öregek otthona. Nem kívánom a célcsoportok hasonlóságait elemezni, bár tény, hogy mindkét korcsoport rengeteg szabadidővel rendelkezik, amit valahogy le kell kötnie.

Omlet. (Nagyítsd ki, akkor olvasható.)

Gyerekes családnak privát az optimális konstrukció négy darab baromfiból áll, intézményeknek a hatos csomagot ajánlják. Mindegyikhez tartozik egy mobil tyúkól lépcsővel, rúddal, benne külön alvó és tojó helyiség. Az egész egy lábakon álló élénkzöld műanyag doboz és „Omlet” márkanévre hallgat. Nem nehéz itt felfedezni az albérlet angol (uplet) megfelelőjére hajazó analógiát, ami szójátékként ráadásul utal a végtermék lehetséges felhasználására. A bérbeadási időegységet hetekben mérik. A kithez jár még a bérleti időtartamnak és a szárnyaslétszámnak megfelelő mennyiségű táp – víz akad minden bérlőnél. Az egyetlen ajánlott saját befektetés a szintén könnyű és hordozható kerítéselemkell, ami utána bármi másra is felhasználható. Addig is segítségével Ki lehet alakítani a saját telken az ideiglenes baromfiudvart, aminek helye, körvonala menet közben tetszés szerint módosítható. Jól ki van ez találva.

Barátaink a négyes kombinációt választották és miután nem akarnak hajnalban kakaskukorékolásra ébredni, csakis tyúkokat kértek. A csirkék aranyosak, a gyerekek imádják őket, kettőt meg is lehet  simogatni és. Sajnos a harmadik napon a lelkesedés kicsit alábbhagyott. Még szerencse, hogy csak egy hétre kölcsönözték ki őket, ami 90,- €-ba kerül. Különben a tyúkok a néphiedelemmel ellentétben nem minden nap tojnak, így a férj gyors kalkulációja szerint mindet egybevetve 1 darab saját tojás ára három, azaz 3,- €-ra jön ki. (Ennyiért a boltban 10 tojást lehet kapni. Igaz, az utóbbi ár a tömeges baromfitartás mellett lehetséges csak, ami nem öko-bio és legkevésbé sem saját. De mindegy is, hogy mennyi, már maga az élmény megérte a pénzt.)

Ez itt Herta és Veronika

Ezen a ponton óhatatlanul a harkovi értelmiség napi gondjai jutottak eszembe, nem is beszélve a gázai övezet élelmezési nehézségeiről. Mindezek után meggyőződésem, hogy fogyasztói társadalmunk elérte a Római Birodalom végnapjainak álapotát. Nota bene, az utolsó római császár – Dürrenmattnál "Nagy" – Romulus, idejének túlnyomó részét a drámaíró szerint szintén a baromfitenyésztésnek szentelte. Ez nem jó omen.