Megtaláltam a kézipoggyász kritériumainak megfelelő legkönnyebb ultimatív koffert 1,7 kg önsúllyal. (Az eddig használt nettó 3 kg.) O.k., az új pont ezért könnyebb, mert nem olyan stabil, de ez nem is baj, hisz nem adom fel, tehát nem fogják futószalagra/ról dobálni.
Egyben ráleltem a hozzá passzoló pillekönyű Ryanair-engedélyezett, azaz ingyen felvihető hátizsákra is.
Eddig a jó hír.
Ami feltűnt:
1. Ha az árcédula informcióit extrapoláljuk, akkor jelenleg Németország a legolcsóbb hely a feltüntetett országok között. Ez érdekes.
2. Természetesen mindkettő kínai termék.
Ez eszembe juttatta a mai hírt, miszerint az EU az importálandó kínai e-autókra drasztikus büntetővámot tervez bevezetni.
Miért csak az e-autókra? Lassan minden, ami megfizethető és nem itt termesztett élelmiszer, az Kínából jön - az Internetet elöntő, de offline az üzletekben is kapható ruhaneműtől kezdve a háztartási ilyen-olyan segédeszköz limlomon és lakberendezési cikkeken át a kozmetikai termékekig. Szerintem a lakosság ezeket napi szinten vásárolja, míg autót sokkal ritkábban vesz. Érdemes lenne statisztikailag elemezni, hogy évi átlagban a kínai termékek között értékben mekkora százalékban szerepel az e-autó a fogyasztói kosárban. Ez az adat sokkal többet árulna el a gazdasági függőségről, mint az autóipar jelenlegi hanyatló helyzete.
3. Természetesen ezek ismeretében mint öntudatos europäer dönthetnék úgy, hogy én, biz' csakis európai termékeket veszek. Anyagilag ezt akár meg is engedhetném magamnak. De sajnos az utimatív könnyű kézipoggyász koffer - csak hogy a fenti példánál maradjak - sem ilyen, sem sokkal drágább áron nem jött velem szembe az utóbbi hetekben. Ebből is lehetne mindenféle gazdasági, marketing, termékpolitikai, ... stb. következtetéseket levonni.
4. Amiből automatikusan rájöttem, miért csak az e-autók importja áll a középpontban: a legjelentősebb úniós országoknak (Németo., Franciao., Olaszo.) eddig a nemzeti autóipar volt az ünnepelt húzó ágazata. A kozmetika, könnyűipar, a háztartás egyéb mindennapi cikkeinek gyártása már évek óta lassan és folyamatosan, többnyire észrevétlenül elhagyta Európát. Outsourcing volt a jelszó, aminek káros nemzetgazdasági hatása immár közismert. Bár eddig csak általában beszéltek hosszútávú hátrányról, amíg ez több ország között oszlott meg a volt posztkommunista államoktól Dél-Kelet-Ázsiáig, nem kellett félni konkrét függőviszonytól. Most viszont fordulni tűnik a kocka egyértelműen Kina javára. Ez konkrét fenyegetettséget jelent.
