Mi itt ma még egyelőre békésen – mert nem tudni, hogy kedden Trump mivel áll a világ elé – örülünk a hagyományos tavaszi ünnepnek, Húsvét vasárnap hétágra sütő napfény mellett. A kert is tavaszi pompába öltözött.

Jómagam a hagyományoknak megfelelően felkészültem az ünnepi kulináriára. Tegnap például vörösboros báránysült volt sárgarépás puliszkával. Nem akarok dicsekedni, de mind-a-tíz-ujját-megnyalta-minőségben sikerült. A murok a kukoricamáléban az én újításom, kosztosaim ezzel is elégedettek voltak.

Mint ki dolgát jól végezte, valamint mert nem akarok a jövő héten minden nap főzni, áthelyeztem a megmaradt két szelet sültet a puliszkamaradékkal együtt egy kerek jénai tálba, tetejére a szintén jénai füles fedőt. És hogy hamarabb hűljön, kitettem a bejárati ajtó elé a lábtörlőre. (Tegnap egész nap szemerkélt az eső és kimondottan hideg volt.)

Térültem, fordultam, majd egy óra múlva ez a látvány fogadott:

Összegzés:

• Rájöttem, hogy szándékomon kívül jótékonykodtam. A Húsvétra való tekintettel hajlandó lennék ezt  pozitívumként mint személyes jócselekedet elkönyvelni, akár.
• Ugyanakkor fogalmam sincs, hogy tudtomon kívül kivel tettem jót: a kertünkben gyakran ólálkodó szürke csíkos macskával e vagy a környék hallatlanul szemtelen varjával, aki rendszeresen széttúrja a szemközti gyerekjátszótér szemétkosarát, valamint újabban a bejáratunk melletti virághagymákkal teli kis kosarat is.
• Ha már jótétemény, ezt a konyharemeket inkább egy rászoruló embertársammal osztottam volna meg, bár errefelé ritkán járnak rászorultak.
• Ugyanakkor akár macska, akár madár, kár beléjük a legdrágább húsfajta, a minőségi vörösbor és a klassz fűszerezés.
• Egyet meg kell hagyni: a tettes úgy tolta odébb az üvegfedelet és emelte ki a hússzeleteket, hogy semmi nyomot nem hagyott: sem a szélén, sem a földön, szóval sehol. Ügyes.