Tegnap tapasztaltam saját szememmel először pánikfelvásárlást: Az EDEKA-ban egy idősebb házaspár tolt maga előtt egy így-még-nem-láttam-megpakolt bevásárló kosarat. Hegyekben állt benne a nagy kiszerelésű Ketchup, (kulilnáris szempontból ebből már 1 x 1 liter is rettenetes!), mindenféle konzervek egyenként min. 800g tartalommal és iszonyú mennyiségű egyéb csomagolt = hosszabb ideig tartható félkész étel. WC-papír-hegy nem volt. Azt nyilván már a múltkor beszerezték. A taliga látványa a benne felgyülemlett áruheggyel nagyobb tömeg hatását keltette, mint a bizonytalannak tűnő – t.i. hogy mindent összeszedtek-e már, ami kell – két idős ember együtt. *

Tőlük mintegy 2-3 m-re, vagyis koronás szempontból is biztonságos távolságban felirat az egyik meglehetősen üres polcon: "Kérjük, csak mindennapi háztartási mennyiséget vásároljon!" Ezt így együtt a hitelesség kedvéért le kellett volna fényképeznem. De nem voltam slágfertig, mert sem nem nyitottam ki a számat, nem is fotóztam. Csak álltam és bámultam mint Bálám szamara mint a moziban (ugye igazán klassz szóképkeverék?): a látvány lebénított. Ez ritkán fordul elő velem.

* Ehhez képest én egy kiló friss sertésfilét, 1 liter tejet, negyed kiló vajat, háromféle kimért sajtot á 200 gr, valamint némi friss paradicsomot és salátát vettem.