Vasárnap megnéztem a Deutsche Oper[i] szezonnyitó performanszát „BABY DOLL. Eine Flucht mit Beethovens 7. Sinfonie"[ii] címmel. A véletlenszerűen Berlinbe került darab eredetileg Franciaországba, Metz-be készült. Ide más, Münchennel közös kooprodukcióban tervezett valami jött volna, ami ... Mindegy. Nem ez az egyetlen műsorváltozás idén a pandémia okozta kultúrtájban.
Röviden összefoglalva a francia rendezőnő összehozza Beethoven a Napóleon elleni felszabadító háborúk hatására született 7. szimfóniáját egy négytagú klezmer zenekarral, három táncművésszel, egy mindent dokumentáló videóssal, kivetített életrajzi adatokkal és egy konkrét afrikai menekült részben hallható, részben vetítővásznon olvasható személyes történetével.
A két zenekar betöltötte a szinpadi tér kb. 4/5-ét. A maradékon zajlott a performansz, félig a táncosok fölött lógott két kivetítő, továbbá állandóan köztük mozgott, járkált, dolgozott az operatőr. Az így készült videókat láthattuk az egyik vásznon. A másikon az egész előadás alatt 10-12 tengerbe fulladt menekült személyes adatai voltak olvashatóak ismétlődő módon. Az estet az afrikai származású francia Sencia Yambogaza hip-hop-táncosnő dominálta, aki megdöbbentő életszerűséggel ábrázolta a többezer kilométeres út összes megpróbáltatását az első emberkereskedőtől a folyamatos megvesztegetéseken, időjárási viszontagságokon, betegségen, éhségen, fizikai erőszakon át a célországban történő adminisztratív gátfutásáig. A ma 27 éves elefántcsontparti Bamousso Leyla Kamara megrázó történetét láthattuk és hallhattuk, aki 2014-ben indult el otthonról és Nigeren, Líbián keresztül két év múlva érte el az olasz partokat. A lenyűgöző tánc és mimikai teljesítmény hatását fokozták a kivetített képek.
Később a nézőtérről a szinpadra került Annie Hanauer[iii] amerikai koreográfus és táncművész, akinek az volt a feladata, hogy a közönség számára érthetővé, átélhetővé tegye a menekültdrámát, egyben figyelmeztessen, hogy a klímaváltozás következtében néhány évtizeden belül akár mi is menekültekké válhatunk. Mindezt a Beethoven közé szúrt kelzmer (szerintem inkább keleties jazz) szenvedélyesen fájdalmas zenéje festette alá. A 7. szimfónia zárótételének végén Hanauer már csak önmaga körül forgott kilátástalanul.
Megoszlanak a vélemények, hogy mivégre kellett ezeket a nagyon különböző tartalmakat és főleg a nagy zeneóriást összekényszeríteni. Idén Beethoven-évforuló van, amire szinte bármi felhúzható. Számomra az egész előadás egyrészt lenyűgöző volt, ugyanakkor meglehetősen plakatívnak tűnt – hovatovább kissé megerőszakolva éreztem magam. A Berliner Morgenpost kritikusa politikai határesetről ír[iv]. Egy biztos: érdekes kisérlet és hallatlanul nagy táncteljesítmény.
Mintha csak az előadás folytatása lett volna a másnapi kimondottan politikai performansz: szeptember 7-én, hétfőn több menekültügyi szervezet közösen 13.000 széket[v] állított fel a Reichstag előtti füvön tiltakozásként a Moria-i menekülttáborban uralkodó állapotok ellen. A 3000 emberre méretezett helyen 13.000 menekült él, pontosabban vegetál.
A legfrissebb hírek a Moria-ban kitört tűzről még aktuálisabbá tették a vasárnapi élményt. Valóban elképesztő, megengedhetetlen, hihetetlen, hogy Európa ne tudna ennyi ember befogadni és szétosztani. Illetve nem is nemtudásról van szó – a hiányzó politikai akarat az, ami égrekiáltó
Valahol persze érteni vélem, hogy minden egyes megmentett, Európába eljutott és befogadott ember újabb menekülteket generál, és nem is az egyes embertől félünk, hanem a tömegvándorlástól. Márpedig ezzel, ha tetszik, ha nem, számolni kell. Amíg otthon annyira élhetetlen a helyzet, hogy a nyilván arrafelé is ismert kockázatokat tudatosan vállalják az emberek, addig reálisan számolni kell ezzel a modern népvándorlással, amit hosszútávon semmilyen európai kínai fal nem fog tudni megállítani. De sem a befogadásukra, sem otthoni körülményeik hosszútávú megjavítására nem látok reális megoldást. Az óra pedig ketyeg.
Olvasható még itt:
https://infovilag.hu/veletlen-egybeesesek/
_________________________________
[i] Itt betartják rendelkezéseket, csak minden 4. széken ülnek, soronként elosztva. A tilos helyeket 12 cm széles fehér textilcsík teszi „ülhetetlenné“. A büfé zárva, szünet nem volt.
[ii] https://media02.culturebase.org/data/docs-meineoper/DOB_Programmheft_BABY-DOLL_digital_Einzelseiten.pdf
[iii] https://www.dancemagazine.com/meet-the-dancer-whos-redefining-what-it-means-to-be-disabled-2367224206.html
[iv] https://www.morgenpost.de/kultur/article230340364/Ein-moralischer-Grenzfall-in-der-Deutschen-Oper-Baby-Doll.html
[v] https://www.faz.net/aktuell/politik/inland/aktion-vor-bundestag-stuhl-fuer-jeden-gefluechteten-in-moria-16942172.html
