A hatalom nemcsak lábbal tiporja az egyetemi autonómiát, hanem ezzel egyidejűleg kiskorúként kezeli a hallgatókat. A rendalapú autoriter felfogás szerint a megkérdezésük nélküli „gondoskodás” istenadta joga (netán kötelessége?) a hatalomnak. Az érintettek feje fölött való átnyúlást, a róluk való rendelkezést azért tartják magától értetődőnek, mert felfogásuk szerint forrófejű fiatalokról, értsd: gyerekekről van szó, akik nem képesek átlátni tetteik következményeit, tehát ab ovo felelőtlenek.

A rendalapú társadalomban rettentő fontosak a követendő példaképek. A pesti ifjaktól a pesti srácokig manapság ezeket életnagyságú plakátokon sulykolja a hatalom. Nem tudom, hogy mennyi az SZFE-hallgatók átlagéletkora, de úgy saccolom, hogy a Pilvax hajdani fiataljai (Petőfi, Jókai, Vasvári, stb.) és a Műegyetem 56-os diáksága velük azonos korú volt. Nem olvastam róla, de meglehet, hogy az akkori hatalom példaképeinket szintén éretlen gyerekeknek tartotta. Aztán az eredményt tudjuk.

Felvázolhatná már valaki ezt a párhuzamot Szarkától Vidnyánszkyn át Orbánig a mai döntéshozóknak.