Megvallom, engem már több évtizede megőrjít ez az erőltetett dzsenderség, ami a német nyelvre is kiterjed. Ill. a gender-rel semmi bajom, sőt! valójában a nyelvi ficamok ingerelnek. Magyarul nehéz érzékeltetni, de megpróbálom.

A főneveknek a legtöbb indogermán nyelvben van nemük – a latinoknál kettő, a németben három (der, die, das). Ezt nyelvtani nemnek hívják, ami gyakran egybeesik a biológiai nemmel, de nem szükségszerűen. Egyes, elsősorban a foglalkozásokat jelölő főneveknek van két változatuk: az alapkifejezés hímnemű, -in végződéssel, képzővel pedig nő. Magyarul, pl. tanár/tanárnő, orvos/orvosnő, stb. Németül ez sokkal pregnánsabb és szinte minden szakmában lehet, ill. újabban KELL női változatot is használni. Ez a politikai korrektség által diktált eleinte íratlan etikai norma időközben mára írásba foglalt szabállyá merevedett. Ennek azon túl, hogy szerintem fölösleges, sajnos az a következménye, hogy körülményessé, vontatottá teszi a szöveget, ha mindig külön kell megszólítani a célcsoport mindkét nembeli felét: „Kedves hallgatóim és hallgatónőim!”

Vannak ennél kacifántosabb, magyarra lefordíthatatlan változatok is. Egyszerűsítésként – amiben én a világon semmi egyszerűbbet nem tudtam eddig felfedezni – a tanoncot (Lehrling) már sok évvel ezelőtt átkeresztelték kiképzendőre (AZUBI=Auszubildende/r), ami a nyelvtanilag hímnemű és női változat nélküli Lehrling-gel szemben innentől kötelezően mindig duplán használandó, t.i. Auszubildender és Auszubildende. Hasonlóan az egyetemistánál: a „Student” helyett „Studierende/r”, bár létezik és használatos a Studentin is. Minden megszólítás úgy írásban mind szóban külön-külön mindkét csoport felé kötelező.

A nyelvi gender-vita mesterségesen gerjesztett túlkapásai elég sok viccet generáltak. Alább egy példa a 80-as évekből:

• „Ha jól olvasom, ott az áll, hogy Nemdohányzó, nem pedig Nemdohányzónő”.

Erich Rauschenbach karikaturája a „Frauen sind echt stark” c. könyvéből

A konfliktus a női egyenjogúságért küzdők és a maradi nyelvhasználók között évtizedes. Férjem egyik volt kolléganőjének egy konkrét hivatali összetűzés apropójából írt olvasói levelét 1990-ből lehozta több újság és szakmai periodika. Ebben Frau Dr. Völker kifejtette, nem az a fontos, hogy őt fizikusnőnek szólítsák. Inkább arra kellene törekedni, hogy minél több nő legyen a fizikusok között.

Ezzel én mélységesen egyetértek. Ez az …-in/…-innen, ill. újabban In és Innen állandó forszírozása a különben változatlanul fontos egyenrangúsági közdelemben egy figyelemelterelő mellékszínpad. Az eredmény, tudniillik, hogy remélhetőleg egy szép napon valóban minden második diplomás, bankigazgató, karmester és bármilyen mester nő, nem a nyelvhasználaton fog múlni – a kvótáktól pedig isten mentsen!

Jómagam nem tűröm, hogy engem ügyvezetőnőnek vagy közgazdásznőnek tituláljanak. A diplomámban közgazdász áll – nő végződés nélkül. Közelharcot vívtam anno egy nyomdásszal, aki külföldi mivoltomból adódóan feltételezte, hogy nem uralom eléggé a német nyelvi finomságokat. A legnagyobb jóindulattal igyekezett felvilágolni a különbségről és győzködött, hogy a névjegykártyámon Geschäftsführerin lenne a helyes. Végül a vitát lezárandó megrendelői mivoltomra való határozott hivatkozás után engedett csak makacsságomnak.

Ez az feminista formamánia, az In/Innen-harc mintha az utóbbi időben még hevesebben lángolna föl, mint egykoron. Az utóbbi hónapokban több vitát hallottam a rádióban a szerintem már nagyon is lerágott csontról. (Persze, ahogy a hajdani Lúdas Matyi mottója mondta, „Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek, az újszülöttnek minden vicc új.” Így meglehet, hogy bizonyos harcokat minden generáció újból és újból megvív.

Mintha az egész feminizmus süket lenne a leglogikusabb érvekre, miszerint a biológiai nemnek semmi köze nincs a nyelvtani nemhez. Azért is nevetséges ez az erőltetett próbálkozás, mert ehhez hasonlót más nyelvekben nem találunk. A franciáknak eszükbe nem jutna egy női professzort „proffesseuse”-nek, a női lapszerkesztőt „redacteuse”-nek nevezni, angolban se létezik pl. a „physicist” vagy „physicien” női formája. „Der Mensch”, az ember mint homo sapiens nyelvtanilag hímnemű, a „das Kind”, a gyermek pedig semleges, de egyértelműen mind a két nemet önmagába foglalják. Ezt eddig hál΄istennek soha senki nem vitatta és nem próbáltak belőle „Menschin”-t vagy „Kindin”-t csinálni. Miért kellene a többi fogalmat németül feltétlenül nemekre bontva megduplázni?

Nos, a szerintem rosszul értelmezett politikai korrektség nevében folytatott feminista nyelvi küzdelemben én jelenleg vesztésre állok: A DUDEN[1] legújabb digitális változata nemcsak hogy követi a nyelvi piszi-szabályt, hanem minden egyes érintett kifejezésnél két szócikket közöl: pl.egyet a vegyészről és egy másikat a vegyésznőről. Ez foglalkoztathatja a közvéleményt, mert a mai hírekben is szó volt róla. Mint kiderült, a DUDEN-ban a duplázás kb. 12 ezer főleg foglalkozásra, státuszra, állapotra vonatkozó szót érint. Itt a vérré vált politikai korrektség kissé túltolta a biciklit – ahogy azt pestiesen mondják.

Már előre veti árnyékát, hogy milyen komplikációk keletkeznek ebből: a jövőben például az iskolai diák képviselőnek négy változata lesz:

• Schülervertreter
• Schülervertreterin
• Schülerinvertreter
• Schülerinnenvertreterin

annak függvényében, hogy a diákokat képviselő maga lány-e vagy fiú, ill. hogy a lányokat vagy a fiú-diákokat képviseli-e. A korrektség kedvéért az iskolaigazgató levele a jövőben négyszeres megszólítással kezdődhet.

Még néhányat alszom és kiderül, hogy a jövőben mindenből dupla képzés indul: külön-külön az informatikusoknak és az informatikusnőknek! Ámbár ez sem új: láttam már olyan hirdetést, hogy WORD-, ill. Excel-tanfolyam – nőknek!

Mintha az emberiség két felének különbözőképpen működne a szövegszerkesztő vagy táblázatkezelő program! Hm. És Bill Gates ezt tudja?!

[1] A német Helyesírási szótár, amit a legfrissek változásokkal minden évben újra kiadnak