Vízkereszttel hivatalosan is véget érnek a karácsonyi ünnepek. Ma visszarendeződtünk, ami majdnem ugyanannyi melóval jár, mint az ünnepi előkészületek, a feldíszítés.

Állítólag legendásan szépen tudok csomagolni. Amikor Berlinbe kerültem, ámulva bámultam a KaDeWe bizonyos pontjain a csomagolástechnikát. Az ádventi időszakban a megvásárolt tárgyakat itt csekély obulusért az alkalomnak megfelelő papírban, celofánban ünnepire öltöztetik. A külön szolgáltatást végző, gyönyörűen sminkelt hölgyek (valószínűleg szintén dekorelemek, a ház reklámja) a kívánt színvilágnak megfelelően gyors kézügyességgel mindenféle trükk és rengeteg masni, szalag, arany-ezüstpor, csillám, stb. felhasználásával csodákat alkotnak. Nos, ezt igyekeztem alaposan kifigyelni, ellesni. Mert ha már maga az ajándék nem valami haj-de-jaj-de, legalább nézzen ki jól, gondoltam, és ehhez a szlogenhez tartom magam mindmáig.

Évtizedeken át rengeteg embert kellett megajándékoznom – úgy itt, mint Budapesten. Következésképp a csomagolást már december elején elkezdtem, de szentestére még így is maradt restanciám. Egy idő után nem engedtem kidobni a nagy erőbedobással készített művészi masnicsodákat: a névkártyákkal és a karácsonyfadíszekkel együtt ezek is újrahasznosíthatók. Nem a spórolás miatt. Illetve dehogynem: munkát és időt tudok ezzel megtakarítani. Közben születtek ideológiai érvek is: a fenntarthatóság, valamint a bio-öko-szempontok. 

(Odáig azért nem terjed a dolog, hogy ehhez varrtam volna különböző méretű karácsonyi mintás zsákokat, mint egyik barátnőm, aki ezekbe teszi az ajándékokat, és amelyeket aztán minden évben újra előszed. Ez azért nekem snassznak tűnik.)

De a masnikat viszont begyűjtöm – íme az idei szűkebb kínálat:

Különben ma végérvényesen felszámoltam a karácsonyt, visszaállt a normál állapot. Egyrészt ez jó, másrészt kopárnak érzem a házat. Az ünnepekből a kellemes emlékeken túl csak ez maradt:

Az összes szezonális dekor, giccselem visszakerült a hajdan valami irodagépet rejtő kartondobozba (kb. fél m³).

Már csak arra várok, hogy ez felkússzon a padlásra (2. emelet, 45 lépcsőfok). Igen, karácsony után is hiszek a csodákban.