A teremtés rám jutó koronájának hobbyja a biztonság. Az élet minden területén, de elsősorban műszaki tekintetben. A mindenféle általános energetikai fenyegetettségre való hivatkozással a tegnapi napon végre valóra váltotta régi vágyát és beruházott egy generátorba.

Mert bármikor megtörténhet, hogy kihagy az áramszolgáltatás – mondta. Ez ittlétem eddigi 47 évében kétszer fordult elő Berlinben. Bennünket az első malőr érintett csak – mintegy két óráig. Természetesen áram nélkül leáll az élet. Még telefonálni sem tudunk, a fűtésről nem is beszélve: a mai világban nemcsak a virtualitás, de a valóság sem működik áram nélkül. Úgyhogy érteni vélem a problémát.

Az ukrán háború mindenféle negatív következményei között néhány napja szerepel az a veszély is, hogy az esetleges megnövekedő áramfogyasztás – elsősorban a gázt, hovatovább fűtőolajat pótlandó – terén is ellátási nehézségek jelentkezhetnek. (Ezek azok a hírek, amelyeket a magyarországi média úgy tálal, hogy mi itt már megfagytunk, és ha még nem, akkor addig is éhezünk.) Nos, legalább erre lehet befolyásunk, így férjem elérkezettnek látta az időt, hogy többéves tervét tettek kövessék. És ha lúd, legyen kövér: nem csekély felárért valami kétéltű-féle csudaszerkentyűt vett, ami benzinnel és gázzal is egyaránt működik. De egyelőre csak benzinnel. Hogy a gázpalackkal miért nem ugrik be, az a műszaki titkok egyike – feltételezhetőleg adapterhiba – , de ahogyan a mondás tartja, „dem Ingeneur ist nichts zu schwör[1]”, így bízom benne, hogy, a BAUHAUS-nál teendő néhány további vizit után ez rejtély is megoldódik.

A benzines változatot azonnal bemutatta nekem, és hogy spórolós beállítás mellett négy liter folyékony energiával 10-12 óráig bírja. A tartály értelemszerűen szintén négyliteres. Csinos kis készülék, szép sárga, takarékos modusban elég halk is, egyszóval megszerethető.

Már csak egy kis gond maradt: hogy hol tartsuk. Mert, ugye, a benzint nem viheti be az ember a házba. A kerti sufni messzebb áll ugyan, de fából van, és különben is tele, tehát az nem jön számításba. 52 éves ismeretségünk alapján határtalanul bízom férjem mérnöki találékonyságában. Eddig mindig sikerült az összes veszélyt – legalább is biztonságtechnikai szempontból – elhárítania.

_______________________________________________________________________

[1] „A mérnöknek semmi sem nehéz” – kicsit elváltoztatva a rím kedvéért