Hosszú ideig minden ősszel wittenbergi barátainktól kaptunk birsalmát. Eleinte néhány kilót, majd egyre többet. Eleinte ingyen, később, tekintettel a növekvő mennyiségre, morális indíttatásból természetben fizettünk: birsalmasajttal, ami barátnőmnek az én interpretációmban jobban ízlett, mint a sajátja. Aztán, mintegy három éve, kellőképen el nem ítélhető módon, barátaink eladták házukat, telküket és Burgenlandba költöztek. A vevő első dolga pedig az volt, hogy kivágja a birsfákat. (Ezt végképp halálos bűnnek gondolom, bár a vevőt nem ismerjük.) Azóta csak vágyakozva figyeltük a tőlünk 200 méterre az egyik szomszéd kertjében álló birstermést, amihez semmilyen hozzáférés nem nyílik.

Ezt az áldatlan helyzetet megunva idén a teremtés rám jutó koronája körülnézett a neccen és a helyi „Kleinanzeigen” rovatban több birsajánlatot talált 1 €/kg áron. Én pedig vasárnap felkerekedtem és egy Pankow-Rosental-i kerti kolónia egyetlen állandó házának kertjéből elhoztam 22 kilót. Merész döntés volt. Mármint a mennyiség. Azóta foglalkozom a feldolgozással és két hét alatt a feléig se jutottam.

Eddigi eredményeim:

• 2 adag birsalmasajt,
• 3 üveg birsalmazselé
• 8 db kandírozott birsalma

Birsalmasajtok nagymamám, ill. Vali őzgerinc formájából

Birszselé - felismerhető a fotón -->

<--A kandírozás folyamata: félidő a sütőben

Szombatra vendégeket hívtam. A cukrozott birs desszertnek készült. Ugyanis hosszas tépelődés után elhatároztam, hogy – legalább a vacsora erejéig – hátat fordítok az Euro-Atlanti gazdaságpolitikai érdekszférának és Közép-Ázsia kulináris csodáira fókuszálok.

Ezt különösen szívesen teszem, mióta 2019-ben három hetet töltöttem Üzbegisztánban. A plov hazája, amúgy klimatikusan is csodás hely: képzeld, a reggeli büféasztalon még novemberben is issssssteni sárga- és görögdinnyét kínáltak sok egyéb mellett!

Nem hittem volna, mennyi kultúra vonult át ezen a régión, ill. rajzott ki innen az elmúlt évezredek során – úgy Kelet mint Nyugat felé. (Indiában kezdett el érdekelni, hogy mi a csuda ez a Közép-Ázsia, ahonnan 3000 éven keresztül nemcsak Európába jutottak el a népvándorlás különböző hullámai a szkítáktól őseinken át a besenyők és kunokig, de Keletre, Perzsián át Radzsasztánba is – a mogulokig bezárólag.)

Keresztülvezet az országon a selyemút és évente kétszer érik be a gyapot. Amúgy csodálatos Szamarkand, Buchara és Chiva mohamedán építészete.

(A szovjet-típusú műemlékvédelemmel a mieink nem értenének egyet, mert nem a meglévőt konzerválták, hanem visszaépítették a régit – időnként a mindenkori kortárs ideológiai igényeknek megfelelően.)

Visszaköszöntek magyar és török népművészeti élményeim a szuzani-hímzéseket és a motívumvilágot szemlélve. Erről jut eszembe: egy szamarkandi étteremben tanutam meg, hogyan kell a gránátalmát hámozni. Szinte mindenütt láttam lila bazsalikomot, amit gyakran a parkokban, kertekben mint díszítőelemet keretnövényként is használnak.

Üzbegisztán tájilag is sokoldalú: kimondottan zöld és szintre mediterrán a magas hegyekkel körülvett Fergana völgy. Álltam a szavannában Termiznél a Duna szélességű Amudarja partján az afgán határon. Ugyanez a folyó néhányszáz kilométer után elvész Északon a sivatagban – hihetetlen látvány. A szovjet idők óta vizét a gyapotföldek öntözésére használják, következésképp helyrehozhatatlan ökológiai kárt okoz, mert ennek köszönhető az Aral tó kiszáradása, amit korábban táplált, de ma nem ér el odáig. Izgalmas élmény az oda vezető út az Amudarja mentén a Kizilkum sivatagon át, ami egy föld alatti óriási nagy gázmező.

Jobbra-balra semmi, majd hirtelen Chiva, ami 1 km² mohamedán óváros. Szabadtéri múzeum + Gerard Depardieu, aki feltételezhetőleg reklámfilmet forgatott Üzbegisztánt népszerűsítendő: mindenütt összefutottunk vele, hol Bucharában, hol Chiva-ban.

Kétnaponként találkoztunk Depardieu-vel
- itt éppen Chiva-ban

De bárhol is jártam, mindenütt csodás piacokra leltem, megannyi izgalmas fűszerrel.

Egyszóval nagyszerű hely, bármikor visszamennék. Ha ezzel a kedves olvasóban kedvet keltettem volna, úgy szívesen ajánlkozom útikalauznak. Leginkább oroszul lehet boldogulni – amit mindmáig folyékonyan bírok. De ez nem csak a 32 éve letűnt szovjet múlt miatt van így, hanem mert majdnem minden család valamelyik tagja Oroszországban vendégmunkás, ezért sokan gyerekeiket elsősorban oroszul taníttatják. Illetve helyesbítek: ez volt a helyzet három éve.

De most itt nem útibeszámoló a téma, abba is hagyom.

Mindez a kandírozott birsről jutott eszembe, aminek a receptjét a Zsófitól aktuálisan karácsonyra kapott Samarkand c. szakácskönyvből vettem.

• Előétel: sült dióval és gránátalmával töltött sült padlizsán-tekercs (mármint a padlizsánszeleteket ki kell előbb sütni, majd megtölteni a diós töltelékkel), valamint szuzma (lecsurgatott 10%-os joghurt mindenféle zöld fűszernövényekkel)
• Főétel: plov – ezt most nem részletezném: nagyon finom, de eléggé macerás étel
• Desszert: kandírozott birsalma

Sült dióval és gránátalmával töltött sült padlizsán -->

<-- Kandírozott birsalma mandulaszálkákkal díszítve

És akkor sikerült visszatalálnom a kiindulópontra. �