Ez nem az enyém – nem volt ennyire rémes a helyzet.

Legutóbbi bejegyzésemet rengeteg együttérzés és megannyi kérdés követte. Az alábbiakban megpróbálom a lényeget összefoglalni:

A tények

Okt. 26-án, szombaton a Berlin-Buch-ból hazafelé jövet, miközben emelkedett hangulatban élveztem a gyönyörű aranyló őszi napsugarakat, amelyek d.u. fél öt körül a célegyenesben srégen a szemembe sütöttek, elszenderedtem a volán mögött – ú.n. „Sekundenschlaf”. Ezalatt a néhány másodperc alatt átkeveredtem a szemközti sávba és frontálisan ütköztem egy szembejövő Renault-val.

• Nagy szerencsémre ez egy útépítés miatti útszűkület 30-as zónájában történt. Nyilván nagyon lassan mehettem, mert a légzsák még csak ki sem nyílt.
• Szintén szerencsémre megúsztam a dolgot 1 bordatöréssel, agyrázkódással + ú.n. "Schleudertrauma"-val (rándulásos izomtrauma) és néhány zúzódással, de belső sérülések nélkül.
• Legnagyobb szerencsémre a másik vezetőnek nem lett baja, elutasította a helyszíni orvosi segítséget, nem akart bemenni a kórházba kivizsgálásra. (Hogy ki volt a baleseti partnerem, azt máig sem tudom – a rendőrség és a biztosító megtagadták az információt adatvédelmi jogokra hivatkozva.)
• Az én kocsim totálkáros lett, persze a másik is megsérült, de nem tudom, mennyire. A baleset technikai oldalát a biztosítók elintézték egymás között.
  
  

A következmények

Egészségügyileg

Több hónap alatt úgy-ahogy helyreállítottak – ezt nem kívánom részletezni. További mindenféle szakorvosi vizsgálatnak vetettem alá magam, hogy a baleset okát kiderítsük. Az eredményben kételkedem, de egyelőre teszem, amit az orvosok javasolnak – de erről sem kívánok itt beszámolni.

(Nem tartozik szorosan a témához, de kétnapos kórházi tapasztalatomat, a szemközti ágyon fekvő hölgy történetét egy novellában örökítettem meg.)

Közlekedésjogilag

Tény, hogy nem konkretizált átmeneti időre elvették a jogosítványomat.

Igazság szerint ez a legnagyobb büntetés. 50 éve élek Berlinben és azóta autón közlekedem. A természet északi lágy ölén lakunk, ami ugyan idillikus, de innen a városba egyirányban bárhová eljutni egy-másfél óra többszöri átszállással. A remélhetőleg valóban csak átmeneti helyzet egyetlen előnye, hogy most ezáltal több testmozgásra kényszerülök.

Megfellebbeztem a bírósági végzést, amire majd valamikor kapok választ. Vélelmezhetőleg nem adják vissza csak úgy. Ha ez ellen perre megyek, akkor a rendőrségnek, ill. a közekedési ügyészségnek kell bizonyítania a légből kapott állítást, hogy vezetésre alkalmatlan állapotom tudatában ültem volán mögé. Ez nem lesz könnyű. Hogy mindezek után mikor és milyen feltételek mellett kapom vissza a jogsit, az egyelőre teljesen nyitott.

Természetesen informálni foglak a fejleményekről. Addig is köszönöm az együttérzést és a morális támogatást.