Igazság szerint az életben nem jutott volna eszembe, hogy az Északi-tengerhez menjek nyaralni. Az időjárási térképek szerint a frízek földjén nyáron mindig legalább 5˚C-kal van hidegebb, mint bárhol másutt a Né

Elfogultságomat csak fokozta, hogy egyszer a dán határ közelében szilvesztereztünk és Újév napján hajnali 9-től négy órán át gyalogoltattak apályban „Wattwanderung” címen a vizes homokban. Félúton odafelé hanyatt estem, tetőtől talpig vizes lettem, az átázott hacukáktól pedig értelemszerűen órákig nem tudtam megszabadulni. Röviden: az Északi-tenger nem vált hobbimmá. Nem is értettem azokat, akik a mediterrán partok helyett Sylt-re vagy Dániára esküsznek.

No, de az idén Zsófi lányom kapott a Föhr-i Museum Kunst der Westküste[1] artist-in-residence-programjának keretében egy egyhónapos ösztöndíjat Alkersumba, és nagyon bíztatott, hogy jöjjünk mi is pár napra.

Föhr az észak-fríz szigetek egyike: 12,5 km hosszú, 8,5 km széles, 15 km homokstranddal, 200 km bicikliúttal, legmagsabb pontja 14 m. 8400 lakosa 1 városkában (Wyck) és 11 faluban él.

Van még a szigeten 200 hektár erdő, 6 kacsaúsztató, 5 kutyastrand, 3 történelmi templom, 3 nyelv, 1 reptér, továbbá 850 ló, sok száz juh, sok millió vándormadár, számos kőkorszaki sír és erődítmény, beszélő sírkő, természetvédelmi terület – újabban szőlészet és borászat. Valamint sok nádfedelű, vöröstéglából emelt, részben műemlékvédelem alatt álló ház.

 Ki hinné, hogy a maroknyi lakosság három nyelven beszél[2]:

• Német – Hochdeutsch
• Niederdeutsch avagy platt – a hollandhoz közelálló Plattdeutsch
• Fríz – Feering

Vicces, hogy egy falun belül utcánként különbözhet, kik beszélnek frízül és kik plattul. Figyelem: sem a platt, sem a fríz nem dialektus, hanem önálló nyelv. Plattdeutsch az Európai Regionális Chartába felvett kisebbségi, hivatalosan és nemzetközileg elismert nyelv.

Nem tudtam pl., hogy Föhr és a szomszéd szigetek nem is olyan régóta léteznek, ugyanis egy 1632-ben bekövetkezett szökőár szakította el őket a szárazföldtől. A víz mindmáig sekély, a komp apálykor óriási ívben kerüli meg a potenciális zátonyokat. (Mégis megfeneklett velünk visszafelé: egy órácskát rostokoltunk, míg a vízszint 3-4 cm-t megemelkedett és folytatni tudtuk az átkelést. De ez nem okozott bonyodalmat sem az utasok, sem a személyzet körében.)

Régen a férfiak a tengert járták, az összes mezőgazdasági munkát nők végezték. Egy értelmes hajóskapitány a 19. században felismerte, hogy a tudás tőke, ezért kiharcolta, hogy a hajózásra nem alkalmas hónapokban az összes gyerek járjon iskolába. Az alapvető tantárgyak mellett főleg navigálást és tengerészeti ismereteket oktattak. Ennek köszönhetően Föhr legényei keresett hajósokká váltak: akár halászatról, akár bálnavadászatról (1650–1785 között űzték) volt szó, Hollandiától Svédországig mindenütt szívesen alkalmazták őket.

Ma már nehezen képzelhető el, de a korábbi évszázadokban a vízre csak a helybeliek és kizárólag gazdasági okokból jártak. (A tengerészek, például, úszni sem tudtak. A korabeli felfogás szerint így rövidebb ideig tart a vízbeesés utáni szenvedés…) Nyaralni régen nem volt szokás. Az 1700 körül alapított Wyck városkában 1819-ben azonban tengeri fürdőt építettek. Ez volt a szanatórium, a tengervíz és levegő gyógyító hatását kihasználó kúra, mint jelenség, illetve ma már bevett gyógymód kezdete. Már az első évben 61 vendég érkezett a nyári szezonban.

A sziget a környékkel együtt 1867-ig Dániához tartozott. 1842–47 között Föhr a dán királyi család kedvelt nyaralóhelye lett. VIII. Keresztély, a felesége, Karolin Amália és a trónörökös Frigyes évente jöttek szűkebb, mintegy 80 fős udvartartással. Más szóval: a dán királyi család jócskán hozzájárult a 200 éves idegenforgalmi hagyományok megalapozásához. (A nyaralás németül a „Sommerfrische”. A kifejezés maga a friss tengerparti szelet szuggerálja.) Egyszóval az idegenek forgásának itt 200 éves hagyománya és ennek megfelelő kultúrája van.

Itt, ahogy egész Észak-Németországban, a parasztporták hagyományosan hatalmas emeletes téglaépületből állnak: egy (nád)fedél alatt volt található a lakóház, a konyha, a kamra, az istálló, a csűr és a cselédek szállása. Ez az épületforma elősegíti az idegenforgalmi hasznosítást.

Pl. az első pillanatban szívünkbe zárt panzió[3], ahol laktunk, egy 18. századból származó nádfedelű parasztház, amelyben ma hat kiadó szoba és egy apartman van, valamint a tulajdonos lakása.

Nincs sehol a házak között kerítés. Nyilván mindenki tudja, hogy meddig az övé a fű, de a mintegy elszórt házak, az átmenetnélküliség bizonyos nagyvonalúságot kölcsönöz a településeknek. A szigetlakók tudatában vannak értékeiknek. Nemcsak a műemlékvédelem alatt álló házakat kötelező náddal fedni. A falvakban az újak is a helyi jellegzetes stílusban épülnek nádfedéllel, csak második, alaposabb pillantásra tűnik föl, mi új és mi 150 éves. A hagyományápolás drága mulatság. Az ingatlanárak berlini szinvonalon mozognak.

A sziget három történelmi temploma magabb pontokon áll – már amennyire a 14 méternél egyáltalán lehet magasabbról/magaslatról beszélni. Így a mi panziónkkal szemközti „fríz dóm”[4], a téglagótika 13. századi remeke, nem Nieblum főterén, hanem inkább a falu peremén áll és a csekély szintkülönbség ellenére a sziget távolabbi pontjairól is jól látni. Bár valószínűleg nem ez volt a fő szempont annak idején, hanem a templom körüli temető. Árvíz esetén jobb, ha az nem kerül víz alá.

A 17-19. századból származó sírkövek szövegei egész családok történetét írják le. A barokk- és rokokókori kőfaragások képi nyelve szimbólikusan tükrözi az elhunyt életfelfogását, a családfát, informál a kis korukban meghalt gyerekekről stb.

A hagyományos halászat és bálnavadászat (1750–85), valamint a mezőgazdaság mellett érdekes gazdasági ágazat volt egykor a vadkacsafogás „madárfülkével” és a halaskerti halászat.

A sziget felett elvonuló vadkacsák ezreit ejtették foglyul négyszögletesen kialakított mesterséges tavak (Vogelkoje[5]) segítségével, amelyeknek a sarkaitól keskeny csatornák zsákutcába vezettek. A madarakat egy füttyös trükkkel becsalták ide, majd kézzel megfogták és sültkacsától tollpárnáig szőröstül-bőröstül feldolgozták őket. Még konzervgyár is épült, t.i. az 1900 körül Amerikába kivándoroltak körében kedvelt importcikk lett a hazai kacsapecsenye.

A „halaskert“ [6] a watt-tengeri árkokban felállított kerítés- és varsarendszer, aminek a segítségével az apály kezdetén a visszahúzódó vízben a halakat a kerítés mentén a varsákba terelték. Ezzel a módszerrel főleg laposhalakat és szarvascsukákat fogtak. Föhr szigetén a halászvarsák a 20. század elejéig voltak használatban.

Mindezen igyekezet ellenére általános szegénység uralkodott, ami elől sokan az Újvilágban keresték a boldogulást. New York volt a föhri emigránsok egyik központja, ahol feltűnően sokan nyitottak élelmiszerüzletet. És itt zárul be a kör a kacsakonzerv-importtal.

Mára ezek az ősi foglalkozások kihaltak.

A szigetlakók ma is rendkívül aktív közösségi életet élnek. A német átlaghoz képest magasabb arányban vesznek részt az önkéntes tűzoltóság munkájában, illetve egy sor helyi kamarazenekar van, minden családban akad valamilyen hangszeren játszó családtag, rokon. A templomok hangverseny-kínálata gazdag. A népszokásokat[7] továbbra is elevenen ápolják, megszervezésük is a társadalmi tevékenységek fontos része.

A hagyományápolás fontos eleme a gyönyörű és gazdag viselet, amit különleges ünnepnapokon még mindig felöltenek. A Német Viseletek Egyesülete 2012-ben az év népviseletévé választotta a föhrit. Érdekesség, hogy csak nők hordják, férfipárja nincs.

A "fríz karib sziget” – mint ahogy Föhr hivatalos honlapja önmagát hirdeti – sokféle aktív pihenést kínál. Első helyen áll a kerékpártúra. Minden faluban van biciklikölcsönző annak mindenféle változatával: tekerős, elektromos (komoly ellenszél esetén nagyon hasznos), utánfutó gyereknek, kutyának stb.

Apropó, nagy ám a kutyakultusz. Gondolom, nem a szigetlakók, hanem a jómódú nyaralók miatt. A szokásos boltok, éttermek, butikok mellett kutyakellék-üzleteket is láttam. A nádtetők miatt itt tilos szilveszterkor rakétákat gyújtani. A mi panziónk több évre előre foglalt teltházzal a zajallergiás kutyák, illetve tulajdonosaik jóvoltából.

Míg Syltet a régi és újgazdagok favorizálják és a szintén szomszédos Amrum az öko-bio-értelmiség kedvenc szigete, addig Föhrt a felső középosztály kedveli. Ez a réteg jól szervezett, így évekre előre tudja, hogy mikor és hová utazik. Szintén idejében (értsd: már napokkal korábban) lefoglalja az asztalt az étteremben. Hogy a pandémia miatt-e, avagy alapvetően, de déltájban rögtönzést kedvelőként bizony gyakran kellett sorbanállnunk, ami engem az NDK-időkre emlékeztetett. Ez volt különben az egyetlen szűk keresztmetszet, amivel azért megbírkóztunk.

A falvak a déli oldalon járótávolságra vannak egymástól. Párhuzamos utak is vezetnek köztük – a kerékpározók és sétálók örömére. Lehet apályban gyalogolni vagy futni a vizes tengerparton. De természetesen van vitorláskikötő, lehet szörfölni, sárkányt eregetni, lovagolni, golfozni, meg ami még nem jut eszembe.

A szellemi kikapcsolódásra vágyó is jó helyre jött. Thomas Manntól kezdve Theodor Stormon át Max Liebermannig 100–130 éve ellepték a környéket az irodalmi és művészeti világ rangos emberei. Rengeteg tenger ihlette mű született – irodalmi és képzőművészeti egyaránt. Imponáló mindennek a hagyománya, a tradíció ápolása, egyáltalán a kultúráltság.

A Museum der Westküste alapítványi múzeum. Hatalmas festmény-gyűjteményének javát az alapító prof. h.c. Frederik Paulsen adományozta, akinek ősei Föhr-szigetről származnak. Az értékes képek az Északi-tengert szegélyező országok művészeinek művei az 1830–1930 közti időszakból. A közös téma a tenger és a part.  

A múzeum 900 négyzetméteren saját anyagból és meghívott kortársművészek alkotásaiból rendez rendszeresen időszakos kiállításokat – világszinvonalon. Az igényesség megmutatkozik az épületben, a kiállítástechnikában, a művek, a gondosan válogatott tárlatok minőségében egyaránt.

A Frisenmuseum[8] Wyck-ben szintén nagyon érdekes és tanulságos. A fentieket nagyrészt ott tudtam meg.

Nagyszerűen éreztük magunkat. Jó dolog időnként felülvizsgálni előítéleteinket.

Forrás:https://www.foehr.de/

Olvasható még itt:
Északi értékek csodálatos szigete: Föhr – Infovilág

[1] https://www.mkdw.de/
[2] http://www.inseldoerfer.de/cgi-bin/newmain.pl?nav=./nav.htm&main=./Sprache.html&base=AZHtml/Sprache.html
[3] https://www.hausweimar.de/
[4] https://friesendom.de/Friesendom/Kleiner-Rundgang/
[5] https://de.wikipedia.org/wiki/Vogelkoje
[6] https://de.wikipedia.org/wiki/Fischzaun
[7] https://www.foehr.de/traditionen