Előzmény:
Kedves Tamás!
Posztod tartalma
Alapállásban vitatom, hogy a Te maszkviselést elutasító jogot überelné mások megnemfertőződési jogát. Erről a minap írtam egy posztot:
https://pomperyberlin.blog.hu/2020/10/17/2_hullam
Talán nem tudod, de nem csak a koporsóközeli korosztály fél és/vagy veszélyeztetett. De ha belőlük indulunk is ki, nekik nem mindig opció az általad favorizált online beszerzés – ami különben sem megoldás más célból történő lakáselhagyás esetén.
Gyakorlati példa:
- Cégünk fűtéselszámolással foglalkozik. Noha messzemenően home-office-móduszban dolgozunk, mégis elkerülhetetlen időnként a munkatársak irodai megjelenése. Akik önként viselnek a maszkot
- Külsős munkatársaink feladata többszáz lakásban vízmérők és fűtéselszámolók cseréje, valamint füstérzékelők felszerelése. A munkát az érvényes jogszabályok értemében még az év folyamán el kell végezni. Ügyvezetőként és felelős polgárként morális dilemmában vagyok, hogy jelen helyzetben megengedhető-e rászabadítani őket a berlini lakosságra, és ha mégis, milyen fertőzésveszélyt elkerülő módon.
Egyik esetben sem működik javaslatod, hogy aki fél, maradjon otthon.
És akkor még néhány gondolat a szemlélethez, kifejezésmódhoz
Kedves Tamás, posztodból nekem a harmincas yuppie kunzum-magatartása jön át. Vagy le? Mintha korodnál fogva a priori jogod lenne másokat – elsősorban az eggyel (esetleg kettővel) előtted járó korosztályt – lekezelni, érdekeiket nyegle mozdulattal lesöpörni az asztalról, félelmeiket hülyeségnek nézve semmibe venni. Szemléleted embertelen, megsemmisítő, szóhasználatod megvető, kiközösítő. Írásod stílusából ugyanaz az arrogancia köszön vissza, mint a magyar kormányzati kommunikációból. Ott pillanatnyilag az egyetemi ifjúságot gyerekezik le és veszik jogos igényeiket semmibe, Te ezt a nyugdíjasokkal teszed. Igaz, a magyar belpolitika nem tartozik ide, ezt csak a bicskanyitogató szemlélet és stílus hasonlósága jutotta eszembe.
Kívánom, hogy ne egy Covid-fertőzés személyes tapasztalata bírjon jobb belátásra!
Üdvözlettel
Pompéry Judit
