Heinrich Eszter, korábban 7 évig berlini, jelenleg tizen… éve Sopron-Ágfalván lelkész, tárcáját olvasom arról, hogy mennyire minden kérdőjeles, improvizált manapság Magyarországon. Ő ezen elsősorban a pandémia kapcsán merengett el. https://www.facebook.com/eszter.heinrichs/posts/4200719899943395

Nos, a járvány alapvetően változtatta meg világunkat és a végkifejlet egyelőre nyitott. Megfigyeltem, hogy – nyilván különböző kényszerűségből – az emberek általában még internetfüggőbbek lettek, mint valaha. Az online közvetítések, streaming műsorok, skype és társaik online duó vagy csoportos összejövetelei minden korosztályban elterjedtek. Ugyanígy rohamosan megugrott az online kereskedelem.

Mintha változnának a témák is. Eltekintve a politikai dühöngőtől, ami eddig is volt, de mostanság elemi erővel járványszerűen terjed, megfigyeltem, hogy sokkal gyakrabban és – megengedem – kulinárisabban valósítják meg magukat. Legalább is a facebook-on. Az online élményfőzés mellett a legkülönbözőbb rovatokban lépten nyomon receptekbe ütközöm. Nem, nem megütközöm: meglepetéssel konstatálom.

Szintén feltűnt, hogy mennyi mindenki adózik a fényképezés szenvedélyének – meglepően jó minőségű képekkel. Igaz, a figyelemfelkeltés legjobban vizuálisan működik és ezt magam is tapasztaltam. Nincs olyan velős eszmefuttatásom, ami rövid időn belül annyi reakciót váltana ki, mint néhány őszi fénykép a környékünkről.

További kedvenc téma a nosztalgia – elsősorban több évtizedes fotók alapján. Ez az érzés régi idők kedves emlékeinek felelevenítésekor keletkezik és előfeltétele, hogy az ember már egy bizonyos történelmi távolságból tudjon visszatekinteni élete korábbi eseményeire. A nosztalgia, mondhatnánk az öregedés jele, de velem született optimizmusommal inkább az idővel bekövetkező bölcsesség leképezésééként könyvelem el. (Akkor is, ha nem mindenki bölcsül automatikusan a kor előrehaladtával.)

Emlékezés, összegzés. Erre egyrészt a fent említett fényképek késztetnek, de alapjában véve szokásom rendszeresen összefoglalni az év eseményeit. Többek között erre is jó a karácsony. Megvallom, nem szeretem az előre nyomtatott szövegű lapon érkező ünnepi jókívánságokat, amit már csak alá kell írnia a küldőnek. Mai megfelelője az interneten kiválasztható, többségében giccses animációs zenélő kártya. Másik változat – noha ebben azért több saját teljesítmény rejlik – a családi fénykép, lehetőleg karácsonyi díszlettel. Bármelyik felsorolt esetben: információtartalom nulla. Hacsak az nem, hogy a gyerekek mennyivel nagyobbak, a felnőttek ráncai mennyivel mélyebbek idén, mint a tavalyin. Ilyet én soha.

Helyette a karácsonyt mint apropót használom arra, hogy éves jelentést írjak és ezt teszem kb. 45 éve, mióta Berlinben élek. Általában az általános helyzettel kezdem, aktuális gondolataim a világól, majd következik a lényeg, a számadás magunkról, családtagjaimról, vállalkozásunkról, utazásokról, az év jó és rossz eseményeiről. „Fénykoromban” négy nyelven készültek a beszámolók, az utóbbi években elhagytam az orosz és az angol változatot. A maradék magyar és a német így is több hétvégét vesz igénybe és ahhoz, hogy időben elkészüljek, kb. első ádventkor szoktam kezdeni. A címzettek mintha számítanának rá, várják –  legalább is ez derül ki a visszajelzésekből.

Vannak barátaink, akik már a békés boldog várakozási szezon elején elküldik a sajátjukat. A tegnapi postával érkezett az idei első. Ez a harmadik fajátja a nemszeretem jókívánságoknak: Nagyon kedvesen nekünk a legjobbakat, majd következik egy sor kérdés ránk vonatkozóan, amik garantáltan megválaszolásra kerülnek az esedékes következő karácsonyi levelemben – és ezt barátunk tudja, hisz minden évben megkapja a beszámolónkat. Hogy velük mi van, az nem derül ki. Ugyan ezúttal kézzel írott kétoldalas kártyát kaptam, de megint csak nulla információtartalommal. Pedig az idei év világrengető eseményei és azok személyes kihatásai soha nem látott témakínálatot nyújtanak. Bárkinek.

No, de az ádvent, a békés, meghitt, boldog várakozás ideje nem arra van, hogy füstölögjünk. Sikerült például időben befejeznem a lakás ádventi feldíszítését. Ma ugyan ezer okból nem jött hozzánk senki vendégségbe, így csak mi ketten várakoztunk békésen kávé helyett tea és offline szalonzene mellett. Meghitt nyugalmat mindenkinek!