45 éve élek Berlinben. Eleinte nagyon hiányzott az otthoni hagyomány és határozottan zavart az önfeledt petárdázás az Újév első pillanataiban, amikor nálunk mindenki csöndben állva meghatottan hallgatta a Himnuszt. Néhány esztendő után meghonosítottam a Budapestről hozott hagyományt, ha nálunk volt a szilveszteri összejövetel. A közbenső években Budapesten, ha ott töltöttük az évvégét, nosztalgikusan és könnyezve álltam a pezsgőspohárral a kezemben.
De olyan őszinte, hirtelen meghatottságot még soha nem éltem át, mint idén a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában Fischer Iván különleges vezényletével megszólaltatott Himnusz hallatán.
Tudniillik ez a lényeg.
