A pandémia jóvoltából nincs se színház, se múzeum, se étterem, se shopping (ennek amúgy is ritkán  hódolok), se társasélet, az iroda pedig házon belül, így a heti bevásárláson túl alig hagyom el a házat. Ma azonban kimozdultunk és beautóztunk a városba: megnéztük a Technische Univerität és a Zoo környékét, a  Kelet-Nyugati tangensen végig az Alexig, majd a 96a-n Treptow-ig, átsétáltunk az Insel der Jugend szigetecskére, végül Keuzberg-en keresztül haza. Fényképeket mindössze a gyalogos részen készítettem, így benyomásaimat csak részben tudom dokumentálni. 

A belváros lehangoló. Rengeteg ugyan az új épület, létesítmény és továbbiakra is van jócskán  kilátás a sok építkezés láttán. Ugyanakkor a nagyfelületű és nagy üvegablakos üzletek jelentős része szemmel láthatólag képletesen lehúzta a rolót. Legalább is ezt a benyomást keltik az elhagyatott, üres kirakatok a nyugati központban. Az egész a megtorpant – hogy ne mondjam, megroggyant – gazdaság általánosan helyzetét tükrözi. És itt érzek némi párhuzamot a saját fizikai leépülésemmel. Utóbbiról én tehetek, így tehetnék ellene több mozgással. A népgazdasággal más a helyzet. A csődközeli állapotokat nézve csak hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy ez a mi üzleti szféránkat – eddig – elkerülte.

Kreuzberg is lepukkadt, persze, de másképp. A lehangoló látvány oka a házak állaga, a rengeteg graffiti rendetlenséget, kopottságot, káoszt sugalló jellege. Vagyis olyan, mint Isztambul, vagy az Orient más nagyvárosainak külterületei. Itt mégis több életet láttunk. Mintha ezekben a nyugati kultikus kerületekben több üzlet, étterem, kávézó éjjel-nappali szolgáltatás üzemelne, mint a belvárosban. Felületesen azt is mondhatnám, hogy a gazdagság, a jólét halódik, de azt hiszem, nem erről van szó.

A sziget nekem felfedezés: itt még soha nem jártam. Korábban Apátság-szigetnek hívták a rajta álló objektum építészeti jellege miatt. Az "Insel der Jugend"[1] elnevezés – valószínűleg az épületben az NDK idején működtetett leány-gyerekotthon miatt – a maga birtokos-szerkezetével tipikus szovjet mintára történt tükörfordítás. „Nyugatnémetül” Jugendinsel[2]-nek hívnák. Ennek semmi jelentősége, csak eszembe jutott, mert egyes utcanevek megmaradtak és bennük tovább él az NDK. Nem politikai tartalmuk, hanem a birtokos-szerkezet miatt. (Pl. Straße des Friedens Friendenstraße helyett, Allee der Kosmonauten ./. Astronautenallee, stb. Megjegyzem, itt feltűnő még a különböző szóhasználat, akárcsak NDK-ban Fahrerlaunbnis, nyugaton Führerschein, avagy a berlini "Jummiadler", (gumisas), vagyis a grillcsirke keleten Broiler, nyugaton Grillhähnchen - de ez itt most messze vezetne.)

Beindult a sportszezon. Nemcsak vitorláznak: a nagy fától jobbra, mintegy mögöttünk még meztelenül fürdőzőket, inkább megmártózókat is láttunk, ami 6C° foknál akkor is meglepő, ha az plusz. Nekem kabátban, de kesztyű nélkül fázott a kezem.

Azt a munkagépek ellenére erősen kétlem, hogy a nagy múltra visszatekintő Zenner terasza májusban – vagy még idén nyáron – megnyílik.

Viszont ami jelenleg már nyílik, az a tulipán, a nárcisz és a cseresznyefák.