Berlin-Buch felett az ég

Hogy ő most már fél órája vár, de nem jött eddig az emberünk. Mert a kolléga járt már itt a múlt héten, de sajnos három lakásba nem jutott be, ezért ma tizenegyre ígérte magát. És akkor ő várjon-e még, vagy mi lesz?

Egyedül ülök az irodában, munkatársaink fejtágítón, a műszaki igazgató szintén házon kívül. A pont 11:00 órás időpont valószínűtlen. Egyrészt nem tudjuk percre kiszámítani, másrészt mindig lehet csúszás, ezért eleve két órás intervallumot adunk meg, mondjuk 11:00-13:00 között – és ezzel még mindig sokkal jobbak vagyunk, mint a legtöbb villanyszerelő vagy a mosógépszervíz.

A külsősök beosztásával nem foglalkozom, ezért kicsit tanácstalan vagyok. Próbálom fejben összerakni a képet. Többen dolgoznak pillanatnyilag nekünk párhuzamosan, ezért kérdem, hogyan találkozott-e emberünkkel és az hogyan nézett ki? 30-35, vékony, közepes termetű, udvarias. Aha, gondolom, akkor ez P.S. lesz, és az egyszerűség végett megadom a telefonszámát a hölgynek.

3 percen belül újabb hívás, ezúttal P.S.-től: ez nem az ő asztala, ő a város másik pontján és teljesen más feladattal van megbízva. Megnézem a naptárban a beosztásokat és ötletem sincs, hogy ki lehet. Esetleg egy félreértés és nem is ma? Minden esetre ismét felhívom a hölgyet, elnézést kérek, …

További telefonokkal végül kiderítem, hogy a várva várt Messiás a leolvasónk, J.A., a mindig jókedvű, készséges, elokvens, togói fiatalember, és a pótterminusait maga osztja be, ezért nem találtam a naptárban. Sikerül elérnem: tud róla, készül oda, természetesen 11:00-13:00 között, és még időben van, ….

Harmadszor is felhívom a hölgyet, megnyugtatom és kérem, hogy várja meg. De különben miért nem mondta a személyleírásnál, hogy fekete? Akkor rögtön tudtam volna…

Hogyan képzelem?! Ő ilyen rasszista megjegyzést sose tenne!

No comment.