Ezzel a figyelemfelkeltő címmel olvasható a berlini konzervatív napilap tegnapi számában az országot alaposan ismerő az angol történésznek, Timothy Garton Ash esszéje.  „Ha Magyarország jövő tavasszal szavazni fog, van reális esély az ellenzék győzelmére. Ehhez azonban az európai vezetőknek cselekedniük kell” – írja a szerző.

(A témával kapcsolatos nemzetközi véleményekről részletesebben az „Orbántól meg kell védeni a demokráciát: nincs helye Washingtonban” címmel az „Infovilág” lapszemléjében  olvashatunk.)

A továbbiakban egyrészt ismerteti Orbán EU-s pénzen kifejtett propagandahadjáratát az őt pénzelő klub (azaz az Európai Unió) ellen, amelynek mellesleg hazája is tagja, mi több, nagyvonalúsága révén haszonélvezője, másrészt felsorolja mindazokat az egyéb – többnyire szinten EU-s pénzből finanszírozott – költekezéseket, ill. a Mészáros-Tiborcz-impérium javára történt kisajátításokat, amiket a demokratikus intézmények kiürítésével a FIDESZ 11 éves uralma lehetségessé tett. Asz professzor nézete szerint Európa feladata – noha nem mondja ki, de sugallja: hovatovább kutyakötelessége – Márki Zay személyében az egyesült ellenzéket támogatni.

A szerző szerint az új német kormánytól elvárható, hogy az elődjével szemben jobban, nyíltabban és látványosabban igyekezzen az ellenzéket hatalomra segíteni. Ezt Ash arra (is) alapozza, hogy főleg a zöldpárt célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen a jelenlegi helyzet, és az új német kormánynak az erkölcsieken túl már gazdasági okokból is érdekében áll egy kormányváltás Magyarországon.

(A HVG-től kölcsönzött képen:
egy negédes Orbán-mosoly, és Merkel elolvad?)

Összes tiszteletem Timothy Ash-é. Mégis: mintha a német gazdasági érdekeket nem vette volna górcső alá. A Merkel-éra és az utód koalíciós kormány között nem annyira ideológiai ellentétek állnak. Másként fogamazva: eddig sem az ideológia, vagy ha úgy tetszik, ez etikai-erkölcsi felfogás vezette a CDU irányította koalíciót Orbán hallgatólagos támogatásában, hanem a német autóipar érdeke. Ez pedig nem fog változni az új kormány alatt sem.

Érdekes lesz megfigyelni, mennyire befolyásolja majd ugyanez az autó-lobby az új koalíciót is. A kormányszövetségnek sok év után újra tagja az FDP – az a Szabad Demokrata Párt, emely a gazdaság szabad, korlátozás nélküli fejlődését írta a zászlajára.

Különben is izgalmas lesz nyomon követni a harcokat és az elengedhetetlenül szükséges kompromisszumot a zöldpárttal és a szociáldemokratákkal, hisz’ ezt a három partnert alapjában véve az érdekellentétek kötik össze – ha szabad ezzel a „szemtelen” kifejezéssel leírnom a helyzetet…

Magyarán: a Der Tagesspiegelben megjelent eszmefuttatás szerint Európának (kutya)kötelessége győzelemre segíteni Márki-Zayt és rajta keresztül megvédeni a magyar demokráciát. Mint említettem, nagyon tisztelem az angol történészt. Mégis úgy gondolom, hogy az Orbán-kormány legyőzése nem Európa, hanem a magyar választópolgárok feladata. A dolog nem Brüsszelben dől el, hanem a magyarországi választóurnáknál. Ehhez lehet Európában szurkolni, az Európai Unió keretein belül az Orbán adminisztrációt addig is mindenféle, a magyar gazdaságnak fájdalmas intézkedésekkel, támogatásmegvonással büntetni, Márki Zayt, mint az ellenzék vezérét, lehetőleg mindenhová meghívni, neki európai sajtónyilvánosságot teremteni, stb. Ez a változást hőn kívánóknak természetesen jól esik.

De a kormányváltás történelmi felelősségét, teendőit külföldről senki nem veheti le a – remélhetőleg a feladathoz végre felnőtt és felelősen dönteni képes – érintettek válláról.