Kedves Tünde!

Kevés embert ismerek, aki ekkora elkötelezettséggel és a gőzhenger megállíthatatlan, mindent földbe döngölő erejével képviseli a határon túli magyarság ügyét, mint Te. Nem írnám, hogy érdekeit, mert hogy mi az összmagyarság valós érdeke, abban az erdélyiek, kárpátaljaiak ugyanolyan megosztottak, mint az anyaország lakossága.

Ismereteim szerint hosszabb ideje élsz Németországban. Mégis a ma reggeli vehemens hangvételű írásod arra enged következtetni, mintha mégsem lennél itt beágyazott, integrált. Másképp aligha nyilatkoznál ennyire lekezelően „a derék németekről”, kigúnyolva a befogadó ország lakosságát.

Hovatovább marhaságokat állítasz, aminek hatására azt hihetik az itteni körülményeket nem ismerő olvasóid, hogy Németországban központilag maximálják az hőenergiaszolgáltatást, és emiatt napi szinten általános fűtési nehézségekkel küzdene a lakosság. Ez egyszerűen nem igaz. Más kérdés, hogy jómagam valóban lejjebb tekertem a fűtést azokban a helységekben, amelyeket nem használunk állandóan. De nem kényszerít erre senki és nem is didergünk bundabugyiban – ahogy Te írod. De még csak hírét sem hallottam, hogy bérházakban komplett leállították volna a fűtést. Majd április 30. után, amikor végetér a fűzési szezon. Hogy a hideg miatt szidnák itt Orbánt? Már ne haragudj, de ez hülyeség, ezt Te sem hiszed, ez rosszindulatú rágalom.

Egyáltalán, „a derék németek” a legkevésbé sem szidják Orbánt, legföljebb értetlenül figyelik a magyar miniszterelnök kétkulacsos politikáját. Amiről mostanában valóban, szinte napi gyakorisággal tudósít a német média – politikai pártállástól függetlenül a konzervatív orgánumok ugyanúgy, mint a baloldaliak. Nota bene, itt minden irány kap sajtót és TV-szereplési lehetőséget is, sőt egy adáson belül sikerül megszólaltatni a különböző, esetenként ellentétes nézeteket képviselő politikusokat.

Gondolom, oka volt annak, hogy elmentél hőn szeretett pátriádból és – az esetleges személyes indokokon túl – az itteni előnyök együttese nyomott a latban, amikor pont ide helyezted át a székhelyedet.

Te, velem együtt, hosszú évek óta élvezed egy demokratikus ország minden előnyét és jogait, munkalehetőségét, bérszinvonalát, szociális biztonságát – a befogadó társadalom nagyvonalúságát, a kiegyensúlyozott gazdasági helyzetet, a kiszámíthatóságot, a működő infrastruktúrát, a magyarnál lényegesen jobban működő egészségügyet, az anyaországgal szemben itt jobban érvényesülő esélyegyenlőséget, az annál sokkal jobb szociális hálót, és nem utolsó sorban a kimondottan nyitott berlini társadalmat, ahol valóban minden zsák megtalálhatja a maga foltját.

Amit írtál, pont olyan, mintha meghívnál egy vendéget egy több fogásos vacsorára, és az a terített asztal mellől írna egy fb posztot arról, hogy itt Németországban nincs mit enni, mindenki éhezik, és még egy asztaluk sincs otthon!

Vajon milyen tapasztalat, pech, sikertelenség, esetleg ezek együtteséből fakadó személyes sértettség mondatja Veled mindezt? Miért kell sértően nyilatkozni a nemzetközileg naponta egyre növekvő tiszteletet kivívó ukrán elnökről? Mire ez az indokolatlanul vehemens indulat?

És vajon mi akadályoz meg abban, hogy a Németországban kiválóan működő demokrácia összes lehetőségét kihasználva érdemben tájékozódj? Hogy azután objektívan tájékoztathasd olvasóidat. Ugyanis fenti posztodat ma 20:00-ig 36-an osztották meg, 304 „like”-ot váltott ki, ebből 303 szimpatizál vele. A 153 hozzászóló javarésze is támogató, ellenhang aránylag kevés. Ez engem megijesztett.

Hatalmas FB-os ismeretségi körrel rendelkezel, sok követővel, irodalmi próbálkozásaidnak nagy az olvasótábora. Ez szerintem felelősséggel jár. Nota bene, a Berlini Szalon legutóbbi estje épp az írástudók felelősségét boncolta Kukorelly Endre segítségével. Kár, hogy nem jöttél.