Szubjektív gondolatok objektív események kapcsán

Berlin felett az ég

Berlin felett az ég

Brandenburg (An der Havel) 2022

2022. július 13. - pomperyberlin

292917291_2429581920515099_6693295140150942761_n.jpg

Barátunknak 80. születésnapjára egésznapos közös kirándulást ajándékoztunk. Férjem szerint az aktív korában irodalomtanár és szintén tanár felesége kevéssé ismerik a környék műszaki  érdekességeit, ezért kuriózum lehet számukra egy ipari műemlék, így esett párom választása Brandenburgra. A programot a tartomány tőlünk kb. egy autóórányira lévő névadó városában először sétahajóval kezdtük. A napsütéses, meleg, de még nem forró időjárás ideálisnak bizonyult. A hajókázás kellemes volt. Élveztük a valóban gyönyörű, kiterjedt vízi élet látványát a Havel folyón és tavain.

A teremtés koronája az előkészületek során 2. programpontként kinézett egy ígéretes vendéglátóipari egységet, de nem foglalt semmit, és ez hibának bizonyult. 32 évvel a német egyesülés után a hajdani NDK-ra jellemző tábla fogadott: „Bei uns werden Sie platziert”, értsd: Kedves vendég, ne légy önző individualista, ne mászkálj itt, mint pók a falon: a pincér fog leültetni – ha van kedve, és esetleg hely is akad. Fél kettőkor azt mondták, hogy minimum 40 percet kell várnunk. Ezt nem akartuk.

A hetvenezres város a mai keddi napon, turistaszezonban, a nyári vakáció idején álmosan kihaltnak tűnt. A környék általunk ismert jobb kategóriájú étterme kedden zárva, másik kettő 15:00, ill. 17:00-kor nyit. Végül besétáltunk a központba, ahol a főutcán lerogytunk a Pizzeria Torino teraszára. Itt valószínűleg csak a névadó város olasz.

A pincér közölte, hogy még nincs új étlap, de minden két euróval drágább, mint írva vagyon. A mellékhelység, amit a konyhán keresztül lehet megközelíteni, "nosztalgikus" szovjet emlékeket ébresztett bennem. Különben csodálom, hogy a német KÖJÁL még nem zárta be. Az amúgy kedves pincérnő bemondásos alapon akart kaszírozni. Tokajhegyaljai vendéglős tapasztalataimból tudom, hogy ebben az esetben a bevétel a fekete kasszába megy, amit nem csak az adóhivatal, de ha nincs jelen, a tulajdonos sem lát, ezért ragaszkodtam a számlához. Csak készpénzt fogadtak el. A németül közepesen tudó kiszolgálónővel beszélgetésem a továbbiakban a következőképp zajlott: 
   - Ha nem sértem meg, Ön hová való?
   - Afganisztánba. És Ön?
   -
Magyarországra.
   -
Az hol van?

Kitört belőlem a nevetés. A kérdés Közép-Európában, különösen a volt NDK-ban egyszerűen abszurd. De máshol? Én történetesen jártam Termizben az üzbég-afgán határon, de mit tudunk mi általában, arról a fertályról vagy pl. Dél-Kelet-Ázsia országairól? Tudjuk-e kapásból, hol is fekszik pontosan Uruguay vagy Paraguay? És Ecuador?

292531147_342509998069125_7970269184369041762_n.jpg

A fénypontnak szánt acélgyár valóban érdekes volt. Különben a rendszerváltás idejére vált a Siemens-Martin-kohó technológiája versenyképtelenné, így a gyárat 1994-ben bezárták. Azóta ipari emlékmű. Részletes leírás helyett itt néhány fénykép.

A nagy csarnok berendezései - nem tudnám elmagyarázni, hogy ez mi, de elhanyagolt, rozsdás állapotában is imponáló. 

292500265_3333737653529340_8103844788496003770_n.jpg

 

 

Egy biztos: semmiképp nem szeretnék "Metallurg", azaz acélmunkás lenni.
Nehéz fizikai meló + elviselhetetlen magas hőmérséklet ...

292493205_411809047633285_3813470075743543019_n.jpg

 

 

 

 

Hajdani portásfülke. A kolléga az ablakban lévő tábla szerint ebédszünetre távozott. Ne tagadjuk, megvan ennek a maga diszkrét NDK-s bája.

 

 

 

A napi tervteljesítés 1985-ben292756259_420386816769138_7855069837183477162_n.jpg

293107591_1216905115730479_3712660328938857803_n.jpg Szinte elérzékenyültem. Ez a jellegzetes szabadtéri bútorzat a 80-as években jellemző volt az Alexanderplatz-tól a Kalinyin proszpektig. Ma sem tudom, melyik ország exportálta a másikba. Bennem már annak idején is a "möchtegern", azaz a "szeretnénk, izzadva igyekszünk, de nem tudjuk" fílinget keltette.293087978_979438722718899_6322660712773774878_n.jpg

 

 

 

A fotóval jobbra édesanyám emléke előtt tisztelgek, aki 1948-tól 40 évig, nyugdíjazásáig műszaki rajzolóként pont ilyen rajztáblán  dolgozott. Amikor megpillantottam, azon törtem a fejem, kinek küldhetném el a fényképet, de már nem él senki, aki még látta őt a munkában.

 

 

 

 

Az acélgyártáshoz ugyan semmi köze, mégis itt látható egy szimpatikus kiállítás a 19. sz-i brandenburgi kosárfonóból a következő generációkban gyerekkocsi- és kerékpár-, majd motorbicikli és autógyáros Reichstein család „Brennabor” márkájú termékeiből. A márkanév különben a "Brandenburg" szó népies szleng-változata.

292748200_1100343400561030_5664222474152609786_n.jpg

Állítható gyereksportkocsi: mai nevén buggy292702518_1464811047301429_3029266593202456372_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

A családi ezüst. Hogy ezt mikor kótyavetyélték el, arra nem derült fény.

292556752_581196220247930_8060488812261308144_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://pomperyberlin.blog.hu/api/trackback/id/tr8617881771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása