Barátunknak 80. születésnapjára egésznapos közös kirándulást ajándékoztunk. Férjem szerint az aktív korában irodalomtanár és szintén tanár felesége kevéssé ismerik a környék műszaki érdekességeit, ezért kuriózum lehet számukra egy ipari műemlék, így esett párom választása Brandenburgra. A programot a tartomány tőlünk kb. egy autóórányira lévő névadó városában először sétahajóval kezdtük. A napsütéses, meleg, de még nem forró időjárás ideálisnak bizonyult. A hajókázás kellemes volt. Élveztük a valóban gyönyörű, kiterjedt vízi élet látványát a Havel folyón és tavain.
A teremtés koronája az előkészületek során 2. programpontként kinézett egy ígéretes vendéglátóipari egységet, de nem foglalt semmit, és ez hibának bizonyult. 32 évvel a német egyesülés után a hajdani NDK-ra jellemző tábla fogadott: „Bei uns werden Sie platziert”, értsd: Kedves vendég, ne légy önző individualista, ne mászkálj itt, mint pók a falon: a pincér fog leültetni – ha van kedve, és esetleg hely is akad. Fél kettőkor azt mondták, hogy minimum 40 percet kell várnunk. Ezt nem akartuk.
A hetvenezres város a mai keddi napon, turistaszezonban, a nyári vakáció idején álmosan kihaltnak tűnt. A környék általunk ismert jobb kategóriájú étterme kedden zárva, másik kettő 15:00, ill. 17:00-kor nyit. Végül besétáltunk a központba, ahol a főutcán lerogytunk a Pizzeria Torino teraszára. Itt valószínűleg csak a névadó város olasz.
A pincér közölte, hogy még nincs új étlap, de minden két euróval drágább, mint írva vagyon. A mellékhelység, amit a konyhán keresztül lehet megközelíteni, "nosztalgikus" szovjet emlékeket ébresztett bennem. Különben csodálom, hogy a német KÖJÁL még nem zárta be. Az amúgy kedves pincérnő bemondásos alapon akart kaszírozni. Tokajhegyaljai vendéglős tapasztalataimból tudom, hogy ebben az esetben a bevétel a fekete kasszába megy, amit nem csak az adóhivatal, de ha nincs jelen, a tulajdonos sem lát, ezért ragaszkodtam a számlához. Csak készpénzt fogadtak el. A németül közepesen tudó kiszolgálónővel beszélgetésem a továbbiakban a következőképp zajlott:
- Ha nem sértem meg, Ön hová való?
- Afganisztánba. És Ön?
- Magyarországra.
- Az hol van?
Kitört belőlem a nevetés. A kérdés Közép-Európában, különösen a volt NDK-ban egyszerűen abszurd. De máshol? Én történetesen jártam Termizben az üzbég-afgán határon, de mit tudunk mi általában, arról a fertályról vagy pl. Dél-Kelet-Ázsia országairól? Tudjuk-e kapásból, hol is fekszik pontosan Uruguay vagy Paraguay? És Ecuador?
A fénypontnak szánt acélgyár valóban érdekes volt. Különben a rendszerváltás idejére vált a Siemens-Martin-kohó technológiája versenyképtelenné, így a gyárat 1994-ben bezárták. Azóta ipari emlékmű. Részletes leírás helyett itt néhány fénykép.
A nagy csarnok berendezései - nem tudnám elmagyarázni, hogy ez mi, de elhanyagolt, rozsdás állapotában is imponáló.
Egy biztos: semmiképp nem szeretnék "Metallurg", azaz acélmunkás lenni.
Nehéz fizikai meló + elviselhetetlen magas hőmérséklet ...
Hajdani portásfülke. A kolléga az ablakban lévő tábla szerint ebédszünetre távozott. Ne tagadjuk, megvan ennek a maga diszkrét NDK-s bája.
A napi tervteljesítés 1985-ben
Szinte elérzékenyültem. Ez a jellegzetes szabadtéri bútorzat a 80-as években jellemző volt az Alexanderplatz-tól a Kalinyin proszpektig. Ma sem tudom, melyik ország exportálta a másikba. Bennem már annak idején is a "möchtegern", azaz a "szeretnénk, izzadva igyekszünk, de nem tudjuk" fílinget keltette.
A fotóval jobbra édesanyám emléke előtt tisztelgek, aki 1948-tól 40 évig, nyugdíjazásáig műszaki rajzolóként pont ilyen rajztáblán dolgozott. Amikor megpillantottam, azon törtem a fejem, kinek küldhetném el a fényképet, de már nem él senki, aki még látta őt a munkában.
Az acélgyártáshoz ugyan semmi köze, mégis itt látható egy szimpatikus kiállítás a 19. sz-i brandenburgi kosárfonóból a következő generációkban gyerekkocsi- és kerékpár-, majd motorbicikli és autógyáros Reichstein család „Brennabor” márkájú termékeiből. A márkanév különben a "Brandenburg" szó népies szleng-változata.
Állítható gyereksportkocsi: mai nevén buggy
A családi ezüst. Hogy ezt mikor kótyavetyélték el, arra nem derült fény.