Mondd, barátom, Te mit szólsz ehhez?! Először azt hittem, kacsa (amit mostanság féknyúznak hívnak) és jót nevettem rajta. Aztán kiderült, hogy szó sincs róla, noha totálisan abszurd, nem vicc: véresen komoly. Igen, igen, a BAZ-Megyei Központi Kórház igazgatójának az egész szociális médiát bejárt körlevelére gondolok. Sajnálom, nekem még mindig nem áll rá a nyelvem a Jókaitól Mikszáth-ig XIX. századi, de igazság szerint már akkor is az időből kiesett, középkort idéző, régi-új „vármegye” kifejezésre. Pedig hol voltak már akkor a végvárak?! A máról nem is beszélve
Egyetértünk, ez az igazgatói direktíva végtelenül röhejes – egyben siralmas. Ha ezt itt elmondom, senki nem hiszi el nekem. Tudod, 48 éve élek egy jól működő demokráciában, ami ugyan a FIDESZ főideológus történészasszonya szerint már nincs is, de ha mégis lenne, akkor azt a dollárbaloldal irányítja, és ahol nincs véleményszabadság, mert a közvélekedés szerint nem píszí sem a többségitől eltérő szexuális irányultságon kiakadni – ezt nem is értem: bizonyítottan minden társadalomban, embercsoportban és korban ezek aránya nyolc százalék, akárcsak a balkezeseké, miért téma vagy probléma ez – , sem nácinak, sem fajgyűlölőnek lenni, és ha mégis, azt nyilvánosan lehurrogják, hovatovább az ilyen jellegű uszító beszédet bünteti a törvény, habár újabban itt is egyre növekszik erre az igény, .... De most nem ez a témám.
Visszatérve, minél tovább gondolkodom az eseten, annál dézsávűbbnek tűnik. A körlevélből nem derül ki, de elképzelhetőnek tartom, hogy az értekezletek az igazgató nagy és hosszúkás szobájában zajlanak, ahol a főorvos asztala egy húsz centiméterrel magasabb pódiumon áll, a többiek az ahhoz T-alakban csatlakozó hosszú asztal két oldalán foglalnak helyet, mintegy a főnök lábánál, amely formáció fizikailag, mintegy automatikusan arra kényszerít mindenkit, hogy felnézzen a katedrán ülőre. Így értelmet nyer az előírt ülésrend, ami rangot, fontosságot tükröz. Tudod, nevetnem kell: a legtöbb szovjet intézményben még a 80-as években is ez volt a módi. Hogy honnan? Hát tapasztalatból. 1986-98 között üzleti tevékenységem során bejártam a birodalmat és elég gyakran tárgyaltam gyárigazgatóval, kórházi főorvossal, tudományos kutatóintézeti vezetővel, miniszterhelyettessel. Apropó, érted már, honnan Putyin irreálisan nagy tárgyalóasztala a videófelvételeken? Nála nincs pódium, viszont annál hosszabb az asztal.
És ha már itt tartunk, a fenti szovjet példán felbuzdulva növelni lehetne a kórházakban, sőt, az állami bürokrácia minden szintjén az igazgató-, osztályvezető-, stb. helyettesek számát, egyben bevezetni azok helyetteseit. Ez elősegítené egy még aprólékosabb és merevebb hierarchia kialakítását, megannyi hosszú T-alakú asztal alkalmazásával – pódiummal vagy anélkül. Mellesleg: a szovjet rendszerben a helyettes helyettese külön fogalom volt: a hétköznapi, rövidítésekben gazdag nyelvben zam zama, azaz a zamesztyítyel zamesztyítyelja.
Vissza lehetne hozni továbbá a vörös sarkot – jó, ma értelemszerűen inkább narancssárga – az év/hónap/hét munkatársainak fényképével. A menzán, a bejárati csarnokban, kultúrteremben pedig fel lehetne akasztani Orbán Viktor és mindenkori igazgató nagyméretű, keretezett fotóját. (Ehhez társulhatna jövőre, pl. Putyin fényképe.)
Ja, és az álló üdvözlés kiegészülhetne véget érni nem akaró vastapssal. És akkor még semmi újat nem mondtam.
Hogy nem érsz rá? Kár. Akkor búcsúzom. Pedig lennének még tippjeim.
