„Érdekes írás, s ebben a kavalkádban kíváncsi lennék, hogy hány ember tudná elmondani, a nyuszi, festett tojás, vegetáriánusok közepette, hogy valójában mi is a húsvét, elmesélni a történetet.....azt már meg se merem kérdezni, hogy hisze-e Jézus feltámadásában” – írja húsvéti szösszenetemre egyik kommentelőm.
Valóban. Elgondolkoztam a különböző vallások nyomán kialakult kultúrkörök, a hagyományok, népszokások és a hit összefüggésein. Már csak azért is, mert több húsvéti üdvözletet kaptam barátaimtól Törökországból, valamint orosz ismerőseinktől is, akik keresztények ugyan, de az ortodoxia nem most ünnepli a húsvétot és a hagyományok között is vannak eltérések.
A kérdésfelvetés általánosan aktuális. Már a karácsonnyal kapcsolatban is feszegettem: mi köze van például a karácsonyfának és az ajándékoknak Krisztus születéséhez? A kis- és Nagyböjtnek a Megváltó eljöveteléhez és halálához? Jézus születése miért konkrét, decemberi dátum a keresztény naptárban – miközben bizonyíthatóan tavasszal született? A halálát, feltámadását, majd mennybemenetelét pedig miért a holdnaptárnak megfelelően évente változó időpontban ünnepeljük? Mi végre a húsvéti nyúl, aki természetellenesen tojást tojik, amit hogyan magyarázzon meg értelmiségi szülő a gyereknek ellentmondásokba gabalyodás nélkül? Mi köze a locsolkodásnak a feltámadáshoz? Apropó feltámadás: a Nagypénteken bekövetkezett halál utáni újtestamentumi harmadnap hogyhogy már Nagyszombaton van, stb.? Másszóval akadnak itt tisztázatlan kérdések, némelyek szinte kétezer évesek.
Nos, némelyekre tudom a választ: A karácsonnyal a kereszténység egyszerűen magáévá tette a téli napforduló római kori pogány ünnepét. (Az ilyesmi a történelem során bevett dolog volt: a Szovjetunió, pl. próbálkozott a karácsonyt lecserélni Sztálin születésnapjára (dec. 21.), de ez nem vált be.) A húsvét a pogány tavaszünnep átmenekítése a keresztény világba – a német Ostern szó etimológiailag is mutatja. A böjtök, főleg a Nagyböjt időszaka egybeesik az éléskamrák megüresedésével. Az önmegtartóztatás célszerű, ha a készletek fogytán vannak, de ki kell még húzni valahogy az új termésig.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Jézus személye, azaz születése, élete és tevékenysége történelmileg bizonyított tény ugyan, de a keresztény vallások nem régészeti és történelemi kutatások eredményein alapulnak. Lényeges különbség van a tudomány és a vallás között, akkor is, ha a teológia tudománynak számít. Valamint két különböző dolog az egyház mint intézmény és a hit, ahogyan messze nem azonos a vallásos ember a hívővel. Ez különösen igaz, amikor a vallást mint ideológiát politikai érdekek alátámasztására használják – egészen a fegyverek papok által történő megszenteléséig – ami államvallássá válása óta végig kíséri a kereszténység történetét napjainkig. És sajnos ez is hozzátartozik a keresztény kultúrkörhöz.
Optimális esetben a kultúrkör része az adott vallás tanításainak, a körülötte kialakult hagyományoknak és népszokásoknak az ismerete, ápolása. Utóbbi a mindennapokban többnyire megkérdőjelezésük vagy eredetük firtatása nélkül történik. Ennek tudható be, hogy vegyes populáció esetén a más kultúrkörből érkezettek is magukévá teszik a helyi szokásokat – hogy messze ne menjek, a Németországban élő török-arab bevándorlók többedig generációja állít karácsonyfát és vesz húsvéti csokinyulat, csokitojást a gyerekeinek. Messzemenően a vonatkozó keresztény tanok ismerete nélkül. Fordítva is igaz ez: gondolok itt (az angolszász kandalló hiányában, tehát értelmét vesztetten) a házfalon a kémény felé mászó Mikulásokra, avagy a szintén angolszász halloween-hagyományok európai meghonosodására. De említhetném a karácsonyfa bevonulását a japán, kínai és egyes mohamedán országok folklórjába. Vagyis általános a hagyományok eredetismeret nélküli átvétele.
Valljuk meg őszintén, hogy a feltámadás utáni családi vacsora a sonkával, vagy a Szenteste kocsonyával és bejglivel a keresztény kultúrkör legtöbb tagjánál is inkább a hagyományápolásról szól, aminek legfontosabb eleme a családi együttlét. Ezt a statisztikai adatok ismeretében is ki merem jelenteni, hisz tudjuk, hogy a lakosság jelentős aránya nem tagja semmilyen egyháznak. Miközben az is közismert, hogy a tagság, vagyis az egyházadó fizetése (Németországban ezt automatikusan vonja az adóhivatal) és a hit között nincs automatikus korreláció. Mint ahogyan a rendszeres, vagy a kizárólag karácsonykor történő templomba járás adataiból sem lehet semmilyen hitbéli összefüggést levonni.
Valóban megállapítható a keresztény kultúrkör általános elvilágiasodása, a történelmi egyházak befolyásvesztése. Hogy ez modern, haladó jelenség e vagy sajnálatos, hovatovább káros folyamat, ennek megítélése különböző. Az elvilágiasodás egyrészt a keresztény társadalmak belülről fakadó nemzetközi trendje, másrészt a modernkori népvándorlás is hozzájárul az egyházak befolyásvesztéséhez. Ezt lehet konstatálni, lehet rá panaszkodni, a környező világot vádolni, de mindez nem visz semmire. A vallások, kultúrák élete a történelmi tapasztalatok alapján a Gauss-görbe szerint alakul. Meglehet, hogy mára a kereszténység túljutott a zeniten. Ilyen a világ. Változó. Kultúrák jönnek, mennek. 2000 év az emberiség utóbbi történetében elég hosszú idő ugyan, de valószínű, hogy történelmi távlatból csak egy korszak. Világunkban semmire nincs garancia, legkevésbé az állandóságra.
Végül, ki-ki hisz-e a feltámadásban – nos, a hit az ember egyik legintimebb szférája. Erről általában ugyanolyan kevéssé beszélünk nyilvánosan, mint a szexuális életünkről. És ez szerintem jól van így.
--------------------------------------------------------
Saját felvételek, Todi, Umbria, 2021
