A harmóniához nyilván az a kivételes dolog is hozzájárult, hogy önálló életem (háztartásom) elmúlt 47 éve alatt most először sikerült mindent (ajándékok kitalálása, beszerzése, becsomagolása, a Szenteste részleteinek megtervezése és kivitelezése) időben elkezdeni és befejezni, így elmaradt a szokásos stressz, nem esett ideges szó, minden ideálisan zajlott: valóban beállt az évekkel ezelőtt elkeseredetten idézőjelbe tett "boldog, békés, várakozás". No, meg rájöttem, hogy nem kötelező az annak vélt teljes program.

Igyekszem változatlanul tovább örökíteni családi hagyományainkat, de azért egy-kettőről menet közben lemondtunk.

Pár évvel ezelőtt pl. családi közvéleménykutatást tartottam, aminek eredménye szerint nincs igény sem kocsonyára, sem bejglire.

A gyakorlati megvalósítás lehetőségeit szintén megvitattuk -- >  

Idei kompromisszum:

• Délutáni hosszas angyalvárás a könyvtárszobában karácsonyi sütemények mellett: nem kisgyerekkompatibilis – mellőzve. Helyette a moabiti templomok végiglátogatása a gyerekprogramok miatt, amiről viszont utolsó pillanatban én mondtam le – átmeneti kimerültség okán.
• Gyülekezés nálunk hatkor. Gyors tea és rövid angyalvárás a könyvtárban.
  
• Bár az Angyalka közismerten az ablakon repül be, Janó minduntalan kiszaladt a lépcsőházba ajtót nyitni.
• Angyal bentről csenget.
• Fa megcsodálása, jókívánságok, ajándékok kicsomagolása.
  (Lukács evangéliumából a megfelelő passzus felolvasása, és az azt követő ima közkívánatra mellőzve.)
• Vacsora Pompéry-tradíció szerint: Simkó-féle krumplisaláta, kaszinótojás franciasalátán, hidegtál, sajtok, majd a gyerek lefektetése után (nagyon nehezen ment) karácsonyi édességek egy részének (inkább csak tradícióból, semmint éhség okán) szimbolikus fogyasztása.

Szeretem megadni a módját

Szép, harmonikus, békés, meghitt Szentesténk volt.

Karácsonyfagyújtáskor meleg étel, halászlé nálunk sose volt hagyomány, a rokoni összejövetelek is mindig hideg vacsora mellett zajlottak. A töltött- és/vagy kolozsvári káposztát csak magunknak, ünnepek előtt, alatt után.

Az ifjú család nálunk éjszakázott, majd ma ebéd után távoztak a Hessen-i nagyszülőkhöz. Onnan továbbmennek barátokkal szilveszterezni és csak 3-án jönnek vissza.

Az ünnepek további napjaiban egyedül vagyunk. A töltött káposztát – a berlini "Borsó"  élelmiszerboltban beszerzett – messzemenően magyar nyersanyagokból majd 26-án adom elő német barátainknak, akiket itteni rokonság híján hívtam meg, és akiknek ez újdonság lesz.