Vasárnap a Britzer Garten-ban juditnapoltunk. Szégyen ide vagy oda, de eddigi berlini 48 évem alatt most jártam ott először. Órási terület jól megkomponálva, tájilag változatos, a kisvasutat nem csak Janó (3 és fél), de én is élveztem. Láttunk parkot, veteményes kertet, rózsakertet, óriásrododendron-csodákat, zölderdőben zötyögő vicinálist, a tóban óriáspontyot (akárcsak a cet a Jónás könyvében Babitsnál, bár a méretét a fénykép nem adja vissza), elolvastuk a padokat ékesítő bölcsességeket, jót ettünk és ittunk a török üzemeltetésű Italo-snack-nél – és meglepődtünk, hogy a leggyakrabban hallott idegennyelv az orosz volt. (Egy családnál rákérdeztem, hogy honnan jönnek. Az asszony nagyon nem örült a kérdésemnek és feltűnően bizalmatlan volt.)

Summa summarum rendkívül kellemesen múlattuk az időt 24°C-nál esőmentesen.