Szubjektív gondolatok objektív események kapcsán

Berlin felett az ég

Berlin felett az ég

Akkor Todiról ismét

2022. augusztus 21. - pomperyberlin

Csak zárjelben: az idei nyár a dézsávű jegyében telik. Másodszor nyaraltam Föhr szigetén, ahol végre sikerült kemény 16 C° foknál sok órát eltöltenem egy strandkosárban – ezzel régi álmom teljesült – és még fürödtem is.

Nem, nemcsak Föhr-ön, idén másodszor voltam Todiban is, ahol felfedeztem végre a szálloda úszómedencéjét, bár a hozzám hasonló „visszaeső bűnösök” azt állították, hogy már tavaly is megvolt.

298918811_808351033913201_7265245122567716037_n.jpg

Természetesen nem a swimming pool a dolog lényege, bár a társadalmi események egy része ott zajlott. De mielőtt erre rátérnék, sietek kijelenteni, hogy páratlan földi paradicsom az a hely, ahol reggelente a WC-n ülve ez a látvány tárul a halandó szeme elé:

 

 

 

Noha már lassan két hete itthon vagyok, gondolatban és szívemben még mindig ott: visszacsábít ez az umbriai kisváros. (Többen több helyen megírták már, hogy itt játszódik Szerb Antal „Utas és a holdvilág” c. regénye. Aki erről autentikus vezető segítségével többet akar megtudni, az jelentkezzen a Szerb Antal túrára.)

De nem, nem Todi maga, hanem az írótábor szelleme, a MESTER és a MESTERNÉ/NŐ szakmai felkészültsége, szuverenitása, odaadása, a szervezés és törődés és a társaság, az egymásra való odafigyelés, az írások színvonala, a sziporkázó humor az, ami vonz. A kitűnő olasz konyha, a jó borok csak hab a tortán.

299084722_5414385118640346_7173588804061879923_n.jpg

A főtér: csupa reneszánsz

Az idei résztvevők 40%-a hozzám hasonlóan másodszor jött Todiba, így már az elejétől emelkedett hangulat uralkodott, legalább is mi, a visszaeső bűnösök nem nulláról kezdtük az ismerkedést, ami a többieknek is megkönnyítette kicsit a felengedést. Érdekes volt figyelni egymás írásait. A szövegekből részben visszaköszöntek a tavalyi novellák: a téma, a főhős, az összetéveszthetetlen stílus – szóval valami ismerős elem. Örömmel konstatáltam a fejlődést a tavalyi írásokhoz képest. Felvillanyozó, hogy a Péterfy-Akadémiának már több tanítványa eljutott az első könyvig, néhányan már a másodikon dolgoznak.  

298935042_781623229935415_7523465134174381154_n.jpg

299445137_7901015909971335_2121539545507495643_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szieszta a mellékutcákban

299435638_588343332953394_6931195420228352601_n.jpg

 

Templombelső

 

Corpus Christi - szúnyogháló alatt

299476975_459605606017644_6832551078602554233_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Tavaly az egyéni hang megtalálására fókuszáltunk. Azzal nem volt gondom. Idei téma a karakterképzés, amitől tartottam. Nehezemre esett nyolcezer leütés (kb. két és fél / három gépelt oldal) terjedelemben úgy írnom, hogy legyen benne cselekmény, leírás és párbeszéd is, miközben veséjéig belelátunk egy személyiségbe. (Tépelődésemet még korábban közzétettem az Akadémia Messenger-csoportjában és hasznos tanácsokat is kaptam sorstársaimtól. 67%-ban[1] megszavazták, hogy szóljon a novella a moszkvai titkárnőmről, szerepeljen benne még abortusz, pohár, orosz viszonyok, stb. Megfogadtam a tippeket. Bár a művi vetélést elhagytam, az eredmény mégis egész felmutathatóra sikeredett.

A karakterképzés mesterségbéli fogásairól a hét során érdekes és hasznos előadásokat hallgattunk Grecsó Krisztiántól, Durica Katarinától, tavalyi írótábori társunk és időközben első regényével a magyar irodalmi életbe gyorsan betört Havas Julitól, valamint Rácz Zsuzsától. Az újságírónőből a Terézanyuval az irodalomba valósággal berobbant írónő gyakorlatban is bizonyította nekünk, mi több: rajtunk keresztül, hogy lehetséges 10 perc alatt összehozni egy csattanós történetet karakterestől 1000+ leütéssel, ami ráadásul még jó is. Érdekes és felvillanyozó tapasztalat, ezúton is köszönöm Rácz Zsuzsának.

aperol.jpg

 

 

Alkotói kreatív szünet.

 

Ebben a pillanatban utált meg minket a szálloda: kiittuk a teljes Aperol-készletet, ráadásul tálcán a vízhez szervíroztattuk magunknak. Ezzel érzékelhetően túlléptünk minden megengedett umbriai polgári határt és tűrőképességet.

 

 

 

 

Ugyancsak érdekfeszítő, egyben tanulságos volt hallgatni, hogyan került hirtelen az ismeretlenségből irodalmi reflektorfénybe az utóbbi időben Durica Katarina, és 20 éve a Terézanyuval Rácz Zsuzsa. Annak idején őket is meglepte, de mára érthető, hogy minek köszönhetően lettek szinte pillanatok alatt híresek, sőt, hírhedtek és mit tett velük a siker.

Írni jó. Jól írni – egy dolog. A könyvpiaci megjelenés egy másik. Az esetleges sikerrel élni, … – nos, ez az igazságról szóló aranyköpést juttatja eszembe: nem elég, ha igazad van, azt ki is kell vívni, majd a kiverekedett igazsággal (inkább a hatásával) élni kell tudni.

Eddig se hittük, hogy könnyű a megjelenés a könyvpiacon. Tudtunk a saját kiadás és az ismert kiadók közti választás dilemmájáról – miközben nem az elsőkönyves szerző választ kiadót, hanem fordítva – ezek előnyeiről és hátrányairól. A könyv megjelenése, de akár a második, esetleg harmadik sem jelenti, hogy a szerző szögre akaszthatja eddigi pénzkeresési tevékenységét és innentől meg tud élni az írásaiból. A kiadott mű, ISBN-számmal, a maga fizikai valóságában elsősorban inkább a kóvedről szól, semmint anyagi haszonról. De nem a kiadók lefölözése a legelszomorítóbb. A sikeres szerzőnők beszámolói a könyvpiac farkastörvényeiről, az írótársadalom be(nem)fogadásáról, a kritika szerepéről, a még mindig férfiak dominálta irodalmi életről messzemenően felül- vagy inkább alul múlták minden addigi elképzelésünket. Miközben az egész jelenség annyira magyar és visszatérő, tipikus séma!

Ismét beigazolódott, amit már korábban is megállapítottunk, hogy az irodalom női foglalkozás. Akkor is, ha a köz- és elismert szerzők nagyobb hányada férfi.

Emlékszem, hogy tavaly komoly generációs különbségeket mutatkoztak a résztvevők között. Tátott szájjal figyeltem, hogy a 40 alattiak milyen nyíltan, őszintén írnak a női szexualitásról és fenntartások nélkül használják szövegeikben a beszélt nyelvet. Ehhez időközben hozzászoktam. Idén az tűnt fel, hogy mennyi elfojtott érzelem, fájdalom, abúzus, gyerekkori bántalmazás, trauma került felszínre, továbbá hogy német környezetemhez képest még mindig mennyire feudális a 21. századi magyar társadalom. A novellákban előforduló macsó férfiak, bántalmazó kapcsolatban élő vagy csak egyszerűen elnyomott nők, a társtalanság, a semmibe vett gyerekek, mint a női szerzőket elsősorban foglalkoztató témák aránya megdöbbentett. Miután az írás, mint említettem, női műfaj – akárcsak a múlt évben, a 18 résztvevő között ismét egyetlen egy férfi volt (notabene ugyanaz az egy) – már ez a tény is magyarázza a fajsúlyosan női problémákat, az alapvetően női szemszöget. Irodalomtörténetileg is érdekes lehet, hogy ezek az elmúlt 10-20 évben középpontba kerültek – jelesen a korábban említett női szerzők berobbanásával egyidejűleg. Még sokáig boncolhatnám, elemezhetném ezt, szerintem hallatlanul izgalmas jelenség.

297437655_401921728700140_3404018180904895301_n.jpg

Az idei fényképtéma

A mindenféle trauma, komoly téma ellenére a sajnos rekordsebességgel repülő hat nap hangulata vidám volt. Ehhez hozzájárult egy rengeteg kreativitást igénylő feladat: a résztvevőknek 4-5 fős csoportokban egy fénykép alapján, azt interpretálva, 10-15 perces időkeretben elő kell adniuk valamit. A műfaj szabadon választott: lehet vers, próza, dal, dráma vagy  vígjáték, képzőművészeti alkotás, film, … egyszóval bármi. Az egyhetes eseménysorozat csúcspontját képező versenyt végül 67%-os közmegegyezéssel nyeri a legjobb csapat. Díj nincs, viszont minden résztvevő automatikusan az Umbriai Független Magyar Köztársaság állampolgárává válik. (A kreatívok már tervezik az új és remélhetőleg az ENSZ által hamarosan elismert állam emblémáját, zászlaját, továbbá az írótábor logóját.)

294703181_1093339671306967_5049639277689860872_n.jpg

Szektatagok


Már írtam az elején, hogy Todi vonzó. De mi a titka? Ezt többen is próbálták megfogalmazni. Elhangzott például pejoratív megjegyzésként, hogy ez egy szekta. Van benne némi igazság. Természetesen klassz a táj, a fizikai és a szellemi környezet: mindaz, amit már felsoroltam. A lényege azonban az évente megismétlődő csoda: az a folyamat, amelynek során a 18-20, mindenféle szempontból teljesen heterogén, mert életkorát, végzettségét, földrajzi lakhelyét, életútját  illetően nagyon különböző ember egy hét alatt baráti, bajtársi szövetséggé forr össze. És ezt megélni egy életre szóló pozitív élmény. Ezt tapasztaltam tavaly és ez megismétlődött idén is. És ez az, ami az év további 358 napjában megtart és erőt ad a mindennapokban.

 

 

1] Bármilyen vita esetén a 67%-os szavazás, azaz a kétharmad a MESTERNŐ szavajárása, amit napjában többször is idéztünk, sőt alkalmaztunk – nagy nevetések közepette.

A bejegyzés trackback címe:

https://pomperyberlin.blog.hu/api/trackback/id/tr1317912525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása